Menczer Gusztáv - most második kiadásban megjelenő - memoárja a Börtön- és Kényszermunkatáborok Főigazgatósága (Gulag) rabtelepeire hurcoltak társadalmi közegét mutatja meg az olvasónak, ahol "a pusztulás volt okszerű, a túlélés volt inkább fatális". A fiatalember életét a tanulás és a versenysport töltötte be, a társasági élet, a zene, a színház, a lányok és a barátok színesítették a 2. világháborúig, amit többszöri katonaszökevényként túlélt, mígnem "fasiszta kémként" letartóztatták. A visszaemlékezés történeti hitelességgel tárja elénk a kihallgatások abszurditását, a szovjet hadbíróság eljárási rendjét, a felejthetetlenül borzalmas utazást Harkovig, majd a leghírhedtebb Gulag-rabtelepre, Kolimára, a pokolba. 110 hónap, majdnem tíz év egy ember életéből, aki végül túlélte, szemben a 300 ezerre tehető honfitársunkkal, akik soha nem kerültek elő. A szerző emlékezéseit három sorstársa egészíti ki. 1990-től Menczer Gusztáv aktívan foglalkozik a politikai üldözöttek kárpótlási jogaival, a történelmi valóságot biztosító kollégium elnöki tisztét látta el egészen 2006. január 1-jéig. Az utóbbi évek dokumentumai (elismerések, kitüntetések, díjak, kinevezési okmányok) mellett korabeli dokumentumok (katonai határozatok, periratok, okiratok orosz és magyar nyelven), valamint fekete-fehér fényképek teszik hitelessé a megrendítő írást. A könyvben azon magyarok névsora is olvasható, akiket a 20. század során szovjet hatóságok letartóztattak, halálra ítéltek, és akiknek a hozzátartozói mai napig nem kapták meg az ítéletet semmissé tevő okmányt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"