A kisebb könyvtárnyi terjedelmű, impozáns bibliográfiára alapozott mű nagyívű áttekintést ad a mai modern civilizációnkat megérlelő gazdasági, társadalmi, tudományos és szellemi fejlődésről. Az ókori kezdetektől az első világháború kitöréséig terjedő nagyesszében a neves közgazdász a fejlődés általános törvényszerűségeit vázoló bevezető után mindenekelőtt az okokra keresi a választ. Milyen viszonyban állnak: művészet és fejlődés? Melyek az innovációs kényszererők? Miért hunynak ki a hajtóerők? Módszere leginkább az, hogy a közkeletű vagy tudományosan elfogadott teóriákat megfordítva világít rá a mélyben meghúzódó összefüggésekre. A világtörténelem minden bizonnyal egyik legdöntőbb fordulata, az angol kapitalizmus kapcsán pl. cáfolja, hogy a világkereskedelmi utak áthelyeződése lenne a döntő tényező. Szerinte belső folyamatokról van szó, és nem is a városi polgárság megerősödése, hanem éppen az agrárszerkezet modernizálódása, a vidéki landlordok tőkefelhalmozó racionalizmusa a meghatározó. Ugyanakkor a szerző óhatatlanul belefut a „sokat markol keveset fog” csapdájába, hiszen több ezer év hihetetlenül szerteágazó jelenségrendszerét akarja megragadni. Newton deizmusa, a mechanikus materializmus, Locke, Bacon, Hume és Berkeley, Voltaire és Rousseau mindössze fél oldalon elfér, miközben a lexikonok és tankönyvek közismert megállapításait kapja az olvasó. Ugyanakkor semmiféle adattal, hivatkozással nem támasztja alá az olyan kijelentéseit, hogy pl. Cromwell seregének nagyobb részét nemesek adták. Máskor viszont kronológiákat, királylistákat és hasonlókat szúr be. A bibliográfiával záródó, könyvészetileg igényes mű a világtörténelmi folyamatok iránt érdeklődő nagyközönség olvasmánya.