A diszlexia tünetei és a fejlesztés metódusa

A tanulási zavarokat sokan – helytelenül – az alacsony intelligenciával azonosítják. Ez azonban óriási tévedés, és ez a gondolkodásmód hatalmas károkat okozhat egy hasonló nehézségekkel küszködő gyermeknek. A diszlexia nem betegség, hanem az idegrendszer atipikus fejlődése, mivel azonban az iskolai követelmények teljesítését nagymértékben megnehezíti, nagyon fontos foglalkozni vele. A korai felismerés és fejlesztés jelentősége óriási, hiszen ellenkező esetben a gyermeket saját maga és környezete butának, problémásnak könyveli el, ez pedig a tanulmányaira és egész életére rányomhatja a bélyegét: ennek elkerüléséhez szeretnénk az alábbiakban egy kis segítséget nyújtani.

Mi az a diszlexia?

A diszlexia egy görög eredetű szó, mely a nehézség – dys – és a beszéd, szavak – lexis – kifejezésekből tevődik össze. Egy atipikus idegrendszeri fejlődésből adódó tanulási nehézségről van szó, melynek köszönhetően az olvasással kapcsolatban jelentkeznek problémák. Akkor beszélhetünk erről az állapotról, ha az olvasási nehézséget nem a rossz látás, esetleg átlag alatti intelligencia okozza: ilyenkor a probléma kezelése teljesen más módon történik. A diszlexiás ember – legyen gyerek vagy felnőtt – egy kicsit másként működik: olvasás során keveri a hasonló betűket, esetleg felcseréli, kihagyja a szótagokat vagy egyszerűen lassan, nehézkesen olvas.

Ez alapján a diszlexiát három csoportra oszthatjuk: a diszfonetikus diszlexiás sok hibával, betűk, szótagok kihagyásával, szótévesztéssel olvas. A diszeidetikus csoportba tartozók nehezen ismerik fel a szavakat, mint egészeket, ezért olvasnak nehezen, a kevert csoportnak pedig mindkét területen nehézségeik vannak.

A jó hír az, hogy ha a diszlexiás gyermek megfelelő segítséget és fejlesztéseket kap, ugyanolyan sikeresen teljesíthet az iskolában, mint bárki más, így a problémát nem szabad félvállról venni.

A diszlexia lehetséges okai

Az állapot kialakulásának pontos okai nem ismertek, azt azonban tudjuk, hogy a probléma az agy nyelvi folyamatokat feldolgozó részének eltéréseiből fakad, melyek olvasás közben nem működnek megfelelően.

A diszlexia általában fejlődési rendellenességre vezethető vissza, az okok azonban mindig összetettek, így – feltehetően – genetikai és környezeti tényezők kölcsönhatása eredményezi ezt az eltérő működést. Az is megállapítható, hogy ha a családban előfordult diszlexia, úgy a kialakulás esélye a gyermekeknél jóval nagyobb. Létezik úgynevezett szerzett vagy áldiszlexia is: ebben az esetben a tanulási nehézséget valamilyen trauma, baleset idézi elő.

Egyes kutatások szerint az örökítésben az apa kétszer akkora szerepet játszik, mint az anya, mások azt mutatták ki, hogy magzati korban a nagy mennyiségű tesztoszteron okozhat – egyebek mellett – diszlexiát. Ritkán előfordulhat az is, hogy a gyermek az iskolába kerüléskor szorongani kezd, ez a neurózis pedig idővel diszlexiához vezet.

A diszlexia tünetei

Ahogy azt már említettük, a korai felismerés rendkívül fontos, a jelekre tehát érdemes minden életkorban odafigyelni. A diagnózis felállítása iskolás korban a legegyszerűbb, hiszen a gyermek ekkor ismerkedik meg az olvasással, azonban a korábbi években is észrevehetünk apróbb jeleket.

Már óvodás korban diszlexiára utalhat a megkésett beszédfejlődés, ha a gyermek az átlagosnál később kezd szavakat használni, az új kifejezéseket nehezére esik megtanulni, nem tiszta az artikulációja, esetleg selypít. A diszlexia tünetei közé tartozhat, ha a szavak kiejtésekor a gyermek a hangokat felcseréli, beszéd közben nem az – életkorának megfelelő – alapvető nyelvtani szabályoknak megfelelően rakja össze a mondatokat, gyakran keveri a hasonló hangzású szavakat, esetleg a mondókák, gyermekdalok megtanulása okoz számára nehézséget.

A mozgásfejlődésre is érdemes odafigyelni, hiszen intő jel lehet a nehézkes térbeli tájékozódás, az irányok összekeverése, a finommotorikus mozgások koordinálatlansága vagy egyszerűen az, ha valaki a kortársainál ügyetlenebbnek tűnik.

Iskolában aztán hamar nyilvánvalóvá válhatnak a diszlexia tünetei. Az első és legjellemzőbb tünet természetesen az, hogy a kisiskolás kortársainál nehezebben olvas, lassabban megy számára a betűk, hangok tanulása. Problémái lehetnek a hallott szöveg megértésével, így a kapott feladatokat sem tudja megfelelően elvégezni, ha pedig a kérdés maga érthető is számára, a válasz megfogalmazása, a keresett szavak megtalálása okozhat nehézséget.

Gondot jelenthet a hasonló karakterek, szavak egymástól való elhatárolása, a betűk ismerete esetén pedig nehéz lehet az új szavak kiolvasása, kiejtése, esetleg a betűzés okozhat jelentősebb problémákat. A diszlexiás gyermeknek meggyűlhet a baja bármely, olvasással vagy írással kapcsolatos feladattal, ha pedig képes is ezek megoldására, ezt kortársainál sokkal lassabban teszi meg. Gyanús jel lehet még a kusza, egyenetlen íráskép és a nem megfelelő ceruzafogás is.

Sokszor maga a gyermek veszi észre, hogy valami nem stimmel, ezért idővel már nem is koncentrál órán, könnyen elkalandozik a figyelme, akár azzal kompenzálja a helyzetet, hogy a feladatot elvicceli, fegyelmezetlenül viselkedik, esetleg otthon gyakran hivatkozik betegségekre, megpróbálja elkerülni az iskola látogatását. Ezért nagyon fontos, hogy a felfedezett jeleket kezeljük a helyükön: ha a gyermekkel azt éreztetjük, hogy ő butább másoknál, az érzés egész életében elkísérheti majd.

Ma már sokan képesek korán felismerni a diszlexia tüneteit, néhány évtizeddel ezelőtt azonban ez nem így volt, ezért az olvasási nehézséggel küzdő fiatalok sokszor semmilyen támogatást nem kaptak. Erre figyelemmel akár idősebb korban is megtörténhet a diagnózis felállítása: gyanúra adhat okot, ha a – legalább átlagos intelligenciával rendelkező – felnőtt keveri a jobb és bal oldalt, rendkívül lassan olvas, keveri a betűk sorrendjét, gondjai vannak az írással, esetleg a szervezőkészségével.

A diszlexiás gyermek fejlesztése

A diszlexiások részére számos tanulási módszertan került kifejlesztésre, melyek közül érdemes lehet minél többnek esélyt adni, így könnyebben megtalálhatjuk azt, ami leginkább beválik.

Bontsuk a szavakat kisebb részekre

Míg egy átlagos olvasó egyszerre nagyjából 15 betűt képes átlátni, addig a diszlexiás legfeljebb hatot. Egy ismeretlen, hosszabb szó esetén érdemes tehát azt kisebb egységekre, szótagokra bontani, melyek a tanulás során könnyebben megjegyezhetőek. Ha gyermekünk egy részletet már szépen kiolvas, jöhet a következő, végül pedig azok összetétele.

Egy hosszabb, tankönyvi szöveg olvasása során hasznos lehet, ha azt szótagolt formában is rendelkezésre bocsátjuk, így a diák az iskolában is képes lehet arra, hogy a bonyolultabb szöveget – ha egy kicsit lassabban is – de társaival együtt olvashassa el. Ebben akár egy sorvezető is a segítségére lehet, így kisebb az esélye annak, hogy elveszítse a fonalat.

Koncentráljunk a tananyag globális megértésére

Általánosságban elmondható, hogy a diszlexiás gyerekek számára fontos a megtanulásra váró anyag globálisan történő megértése, ellenkező esetben ugyanis hajlamosak lehetnek elveszni a részletekben. Ezért érdemes elsőként egyben áttekinteni az adott témát, fejezetet: ha ez megvan, gyermekünk is könnyebben megérti a későbbi összefüggéseket.

Ehhez kiváló megoldás az, ha készítünk egy összefoglaló táblázatot, gondolattérképet, mely a téma legfontosabb, központi gondolatával indul. Innen ágazzanak el a mellékvonalak, melyeket egymással is összeköthetünk. Mindenképpen használjunk különböző színeket, kiemeléseket, vastagításokat a könnyebb érthetőség kedvéért, de az is fontos, hogy térképünk ne egy elnagyolt vázlat legyen: tartalmazzon minél több információt, így ennek segítségével a megtanult anyag később egyszerűbben visszaidézhetővé válik. Arra persze figyeljünk oda, hogy olvashatóan, egyenesen, nyomtatott nagybetűkkel írjunk, hiszen, ha a gyermeknek gondot okoz a térkép elolvasása, az semmilyen segítséget nem jelent majd a tanulásban.

A gondolattérkép mellett hasznos lehet az is, ha a hosszabb tananyagból egy kivonatolt vázlatot készítünk, melyben a “felesleges” kifejezések, mondatok már nem szerepelnek. Ha ezt a rövidített anyagot már jól ismeri, azt kiegészíthetjük a korábban kihagyott információkkal.

Haladjunk lépcsőzetesen

Az előző pontban ismertetett globális megértéshez kapcsolódik ez a módszertan is. Tanulás során induljunk ki az egészből, így haladjunk a kisebb részek felé: olvassuk el először az első bekezdést – a legtöbb tankönyv esetében ez egy rövid összefoglaló – majd következzen az utolsó néhány mondat. Így a diszlexiás gyermek megérti, hogy honnan hová kell eljutnia. Amikor ez megtörtént, először olvassuk el a köztes fejezetek első néhány mondatát, így a téma alapjaival megismerkedtünk: ha ennek megértésével már nincs probléma, következhet a teljes szöveg átolvasása.

Vessünk be vizuális trükköket

Az olvasás, hallgatás mellett fontos a vizualitás is, hiszen így egyszerre több irányból éri inger a tanulót, akit nem fenyeget annyira az elkalandozás veszélye. Amikor tehát segítünk a tanulásban, használjunk rajzokat, kis ikonokat, szimbólumokat és képeket, de a különböző színek, szövegkiemelő filcek is óriási segítséget jelenthetnek. Egy színnel kiemelhetjük a legfontosabb tudnivalókat, egy másikkal jelezhetjük az összefüggéseket, de kísérletezhetünk bátran, előbb-utóbb megtaláljuk majd azt a módszert, melynek segítségével a tanulást könnyebbé tehetjük.

Készítsünk tanulókártyákat

A tanulás során készítsünk flash kártyákat, melyek az adott téma legfontosabb információit tartalmazzák. Az egyik oldalon szerepeljen a fogalom, a másikon pedig a magyarázat. Amikor végigértünk a tananyagon, ezek segítségével átismételhetjük azt, majd a vizsga, dolgozat megírása előtt már elég lesz ezeket áttekinteni annak érdekében, hogy a megtanult anyag felidéződjön.

Ismételjünk, helyettesítsünk

Ha egy feladat elolvasása, meghallgatása után gyermekünk még nem érti, mit kellene csinálni, először ismételjük el az utasítást, még ne kezdjük azt megmagyarázni. Lehetséges, hogy néhány ismétlés után összeáll a kép, és továbbléphetünk a feladat megoldására. Ha azonban ez nem sikerült, adjunk szóbeli segítséget: a feladat tartalmát magyarázzuk el, foglaljuk össze más szavak segítségével. Ezzel a szókincset is fejlesztjük, hiszen lehet, hogy gyermekünk az eredetileg ismeretlen kifejezéseket legközelebb már össze tudja kapcsolni a magyarázatunkkal.

Bővítsük a szókincset

A választékos beszéd természetesen minden gyermek számára fontos, egy diszlexiásnak azonban különösen nagy segítség, ha tanulás során már nem az ismeretlen kifejezések kibetűzésével kell foglalkoznia. Figyeljünk oda már óvodás korban arra, hogy olvassunk mesekönyveket, menet közben pedig az új szavakat játékosan írjuk körbe, magyarázzuk meg. Később játsszunk szókincsbővítő játékokat, és bátorítsuk gyermekünket arra, hogy ha órán egy számára ismeretlen kifejezéssel találkozik, azt jelölje be, húzza alá, otthon pedig magyarázzuk el annak jelentését. Amikor pedig otthon tanulunk, ezekből a szavakból készíthetünk egy szószedetet, melyet aztán később játékos formában kikérdezhetünk.

Maradjunk nyugodtak, türelmesek

Annak, aki soha semmilyen tanulási nehézséggel nem küzdött élete során, rendkívül nehéz lehet megérteni, hogy milyen komoly problémákat él át a diszlexiás gyermek. Ezért nagyon fontos, hogy otthon teremtsünk egy biztonságos és nyugodt környezetet a tanuláshoz, ahol semmilyen zaj, játék nem vonja el a diák figyelmét. Fogadjuk el, hogy a diszlexiás érdeklődését nem könnyű hosszú ideig fenntartani, ezért tartsunk gyakran szünetet, esetleg váltogassuk a témaköröket, tantárgyakat.

Fogadjuk el, hogy gyermekünknek akár kétszer annyi idő is szükséges lehet a tanuláshoz, mint másoknak, ez azonban nem azért van, mert ő buta: egyszerűen máshogy működik az agya, mint a miénk, ezért más módszerekre van szüksége a tudás elsajátításához.

Ne adjuk fel!

Kétségtelen, hogy egy diszlexiás gyermek fejlesztése rengeteg frusztrációval járhat együtt. A jó hír az, hogy ma már számos trükk és módszer létezik a diszlexiából adódó hátrányok leküzdésére, és ezekből a gyerekekből ugyanolyan sikeres és értelmes felnőttek válhatnak, mint bárki másból.

Fordítsunk tehát figyelmet a fejlesztésre, végezzünk memóriagyakorlatokat, tanuljunk együtt, ehhez pedig használjuk ki a modern technológia vívmányait is. A tabletekre számos, a tanulást segítő program letölthető, az e-könyvek olvasása során pedig létezik direkt diszlexiások számára kifejlesztett betűtípus is. Nézzünk utána a lehetőségeknek, majd találjuk meg a számunkra legjobb megoldásokat, és meglátjuk: az eredmények nem maradnak el.