Nagy Cili az 1990-es évek vége felé a Stádium Fiatal Írók Körében, Kárpáti Kamil támogatásával kezdte költői pályáját, és azóta egyenletesen, a kései klasszicitás kiegyensúlyozottságával halad előre versuniverzuma megismertetésében. Kor- és pályatársa, Rózsássy Barbara írta róla, hogy a 21. század költészetének jellegzetes hangjait véli fölfedezni e lírában, miközben számos jegye a klasszicitás örök jegyeit mutatja. Hiszen gyakori témája a jó és rossz küzdelme, az ember útja a pokol és a menny között, miközben sűrűn vet föl erkölcsi vagy etikai kérdéseket, de rendszerint úgy, hogy maga a kérdésföltevés állásfoglalásra késztet. A 21. század korszellemét jeleníti meg a kényelem és a vállalás dilemmájában (Korszellem), a káosz és a rend elviselésében (Káosz), a gonoszan is szerethetőség paradoxonában (Nap és Hold), vagy éppen hit nélküli létezést verseli meg: „Valami nagyon lenni akar, / de nem lesz itt ma semmi. / Fogalmam sincs, miben hiszek. / Éppen elég ma: lenni” (Lovak mennek a semmibe). A költő persze jól tudja, hogy minden időben, így a 21. században is csak úgy érdemes élni, ha a lélek a magasabb akarat előtti alázatra képes, hogy a szuverén léleknek is át kell adnia magát a magasabb rendű szándékoknak (A hallgatás dicsérete; Kilátó; Háttal a kijárat felé; Maradok). A magasabb törvények, a teljesebb igazságok fölismertetője Nagy Cili, aki ezt az ideáját valódi költőként klasszikus formákba önti: „A hiány rúg. A hiány két ököllel / veri szét a házat, / ha nem engedem be. Jöhetne már, / de nincs bennem elég alázat” (Ellenállás). Verseiben olyan erkölcsi, lélektani, etikai fogalmakkal operál, amelyek jelen vannak az olvasók hétköznapjaiban, csak éppen a költőnő mögéjük rajzolja univerzális vagy transzcendens dimenziójukat is, így a köznapi és szokott értékek egyetemes távlatot nyernek (A derű titka; Csak az tudja). Nagy Cili lírája univerzalizmusa, transzcendenciája, elvontsága, világtávlata ellenére sem steril, általánosságokat üzenő költészet, éppen, hogy drámaian konkrét és időszerű. Élethelyzeteket, lelki állapotokat, mindenki számára ismert élményeket fogalmaz meg, és ezt a magánérzetet röpteti föl a maga lírai szférájába, elvont magasságába (A temető meg a kislány; A békaember; A fejlődés iránya), vagy épp sokkoló hatással jut el a konklúzióig (A fekete baba; Sokkterápia; A lélek sérülései). Nagy Cili klasszicizáló vonásokat is mutató 21. századi költészete a líra által megközelíthető vagy leképezhető gondolati magasság és lelki mélység perspektíváiban ábrázolja tárgyát. Kötött alakzatokban, kifinomult versnyelven valósítja meg újklasszicista törekvéseit. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent igényes kivitelű kötet mondandóját híven tükrözik Hartung Sándor egyszer megrázó, máskor meghökkentő, olykor szürrealista képeinek reprodukciói. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"