A kötet a második világháború befejezésének 70. évfordulójára jelent meg, rendkívül fontos témakörbe vezetve be az olvasókat: az egyetemes felelősség és a bűnösség kérdéskörét vizsgálja mindkét szerző, a második világháborúban elkövetett borzalmak tükrében. Elsőként a huszadik századi európai filozófia megkerülhetetlen alakja a német Karl Jaspers tanulmánya olvasható. A filozófust a nemzetiszocialista rezsim 1937-ben eltávolította a heidelbergi egyetemről, ahová csak a 2. világháború befejezése után, 1945-ban térhetett vissza. Első egyetemi kurzusát - a kötetbe foglalt tanulmány "nyomvonalán" - a bűnösök és a bűnösség kérdéskörében tartotta meg. A kortárs filozófusokhoz képest jóval közelebb került hallgatóságához, és olvasóközönséghez közérthető stílusa, mély humanizmusa okán. A német filozófusok közül ő volt az első, aki felvetette Németország és a német nép felelősségét. A bűnösségnek négyféle formáját (büntetőjogi, politikai, morális, metafizikai) különíti el tanulmányában. A kollektív bűnösség meghatározásánál arra a megállapításra jut, hogy bár az egyes ember politikai felelősséggel tartozik a saját állama által elkövetett bűnökért, ez mégsem nevezhető "kollektív bűnösségnek". A kötet második tanulmánya Hannah Arendt tollából való. Ő a szervezett bűnösség és egyetemes felelősség problematikáját vizsgálja, a kollektív bűn megítélésében Jasperstől eltérő végkövetkeztetésre jutva. A kötetet Csejtei Dezső és Juhász Anikó tanulmányértékű, a szerzők főbb filozófiai téziseit bemutató utószava zárja. Rendkívül értékes és gondolatiságában aktuális munka, amely nemcsak a filozófiai érdeklődésű olvasóknak, hanem a művelt érdeklődők szélesebb körének is ajánlandó. "www.kello.hu minden jog fenntartva"