A Millennium évében jött létre a Budapesti Újságírók Egyesülete, Mikszáth Kálmán elnökletével. Egyrészt - mintegy a szakszervezet helyett - a fővárosban dolgozó zsurnaliszták érdekvédelmét látták el (szakmai véleményt mondtak az újságírókkal kapcsolatos bírósági ügyekben, felszólaltak a sajtótörvény módosításai alkalmával, 1912-ben pedig képviselték a sztrájkoló újságírók érdekeit), ám a kezdetektől fontos szerepük volt a rászoruló újságírók és családjuk segélyezésében is. Az egyesület első almanachja 1905-ben jelent meg. Az évkönyvnek kettős célja volt: egyrészt az önreprezentáció, másrészt a segélyezés, ugyanis a művelt olvasóközönségnek szóló kiadvány bevételeit a segélyalap támogatására használták fel. A szépirodalmi műveket, így novellákat és verseket, valamint publicisztikákat, aktuális híreket és hirdetéseket is tartalmazó évkönyv aztán - 1915 kivételével - egészen 1917-ig minden évben megjelent. Közülük az 1909-es Almanach tekinthető irodalomtörténeti szempontból a legjelentősebbnek, így nem véletlen, hogy az Országos Széchényi Könyvtár és az Argumentum Kiadó gondozásában most induló sorozat első kötete az egyedülálló sajtó- is irodalomtörténeti értékkel bíró kötetek közül ezen Almanachot közli elsőként reprint formában. Mint az Zuboly (vagyis Bányai Elemér) előszavából is kiderül: a kötet célja elsősorban az volt, hogy összegyűjtse azokat a hozzászólásokat, melyek az akkoriban megfigyelhető társadalmi és irodalmi "forrongás"-ra reagálnak, s melyek egyik központi problematikája társadalmi szempontból a "nemzetköziség", míg az irodalom területén a "modernség" megjelenése volt. A kötetben publikáló szerzők névsora meglehetősen reprezentatív, politikai és ideológiai beállítottságtól függetlenül megszólítva az egymással szemben álló táborok képviselőit. A modernizmus képviselői közül olyanok írtak publicisztikákat, mint Ady Endre, Hatvany Lajos, Ignotus, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Schöpflin Aladár és Szabó Ervin, az ellenzők közül pedig a magyar kultúrpolitika olyan jelesei, mint Apponyi Albert, Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Herczeg Ferenc, Rákosi Jenő vagy Szabolcska Ottó. Ezen irodalomtörténeti jelentőségű írásokon túl a kötet első részében általánosabb sajtótörténeti témákról olvashatunk, mint például a kritika és a közönség viszonya, a cenzúra múltja, az irodalmi mecénások vagy az újságszerkesztés régi rendje. A középső egységben "az új nemzedék" tagjainak versei szerepelnek, az utolsó rész pedig, Széttekintés cím alatt aktuális közéleti, kulturális, gazdasági vagy éppen egészségügyi híreket, valamint hirdetéseket tartalmaz. A kötet végén Szénási Zoltánnak és Boka Lászlónak a hasonmás kiadáshoz írt sajtó- és irodalomtörténeti tanulmányai olvashatók. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"