Wilhelm Conrad Röntgen (1845-1923) fizikusként kutatta a katódsugárzást, amelyhez a Lénárd-féle kisülési csövet használt. Az ezzel folytatott kísérletek során figyelt fel egy sajátos jelenségre - a fényképezőlemezeken megjelenő megmagyarázhatatlan feketedésekre -, amelynek nyomába eredve, két hónapnyi intenzív munkával új sugárzást fedezett fel. Ezt ő maga X-sugárnak nevezte, s hamarosan rájött, hogy a különféle anyagok eltérő mértékben nyelik el, és ez fényképfelvételeken is rögzíthető. 1895 decemberében készítette el húsz perces expozíciós idővel az első röntgenképet a felesége kezéről, amely szerepelt a Würzburgi Fizikai-Orvosi Társulatnak szóló beszámolójában is. A felfedezés óriási szenzációt keltett - és nem csak szakmai körökben. Ez az újféle módon megjelenített test-kép otthagyta lenyomatát úgy a sajtóműfajokban, mint a képzőművészetben, filmművészetben, irodalomban. Ezzel a multikulturális jelenséggel foglalkozik az orvos-, technika- és kultúrtörténet keresztmetszetében - leginkább az "orvosi hermeneutika" perspektíájából - Pótó Júlia, aki azt vizsgálja, hogy milyen volt az újfajta diagnosztikai képalkotó eljárások - kiemelten a röntgen - recepciója Magyarországon, és ez miként formálta az ember (orvos és beteg) világhoz való viszonyát, önmagáról alkotott képét, hogyan változtatta meg ez a találmány a szubjektum lényegét és határait. Az áttekintő jellegű és a kutatás módszertanát bemutató első rész után, a Röntgenmánia című fejezetben a szerző a röntgen felfedezéstörténetével és korai fogadtatásával foglalkozik. Az Atlaszok és testek című részben ismereti az atlaszkészítés hagyományait és az objektivitás fogalmának ismeretelméleti alakulását; a Tuberkulózis, test és társadalom című részben a gümőkór elleni közegészségügy kampányról olvashatunk, amel szoros összefüggésben állt a korabeli diagnosztika átalakulásával, a betegségről és tuberkulózisos betegről alkotott képpel. A Röntgen a bíróság című szakasz témája a a röntgenfelvétel és fénykép megjelenése a bírósági eljárásokban; az utolsó részben Alexander Béla plasztikus röntgenképeinek fogadtatása kapcsán demonstrálja a szerző a röntgenezés vizualitásának alakulását. A téma iránt mélyebben érdeklődő szakközönség figyelmére számító kiadványt epilógus és irodalomjegyzék zárja.