A szlovákiai magyar nyugdíjas, Szinay Árpád előző, szintén magánkiadásban megjelenő könyvében gyermekkorát dolgozta fel: hogy hogyan választották el őt és anyját apjától a háborút követően, azáltal, hogy kárpátaljai ideiglenes lakhelyüket a Szovjetunióhoz csatolták, s miként sikerült több mint egy évtized után a családegyesítés. Újabb, ezúttal három - szlovák, magyar és cseh - nyelven megjelenő kötete az 1968-as csehszlovákiai eseményekkel, a Varsói Szerződés öt tagállamának katonai megszállásával foglalkozik, középpontjában természetesen saját élményeivel. Megtudhatjuk, hogyan érte őt Pozsonyban augusztus 21-én az invázió, miként csatlakozott barátaihoz, hogy aznap bejárják a város főbb pontjait, és hogyan követték az irodalmár Dominik Tatarkát a szovjet konzulátus épületéhez, tiltakozni a megszállás ellen. A cselekmény fókuszában azonban az egy hónappal később, szeptember 21-én este történtek állnak. Barátaival egy étteremben voltak, ahol a szerző az asztalukhoz hívott egy szovjet tisztet. Kíváncsi volt ugyanis a véleményére az elmúlt egy hónap fejleményeiről. Mikor azonban a - kissé részeg - katona megkérdezte tőle, hogy az ország lakosai tényleg megszállókként tekintenek-e rájuk, és ő igennel válaszolt, a szovjet katona fegyvert fogott rá, és közvetlen közelről mellbe lőtte, majd távozott az étteremből. Őt kórházba szállították, és csak egy bonyolult műtét segítségével tudták az életét megmenteni. Egyéves lábadozást követően leszázalékolták, mivel jobb karja tartósan sérült. Ennek köszönhetően munkáját is elveszítette. A kötetben részletesen leírja az incidenst és felépülése történetét, s azt, hogy egészen a rendszerváltásig nem kapott semmiféle jóvátételt. A szerző igyekszik bemutatni a történelmi eseményeket is - igaz, néhány esetben pontatlanul. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"