Maszaoka Sikit tartják Macuo Basó, Josza Buszon és Kobajasi Issza mellett a japán haiku negyedik legnagyobb mesterének. A tüdőbajban fiatalon elhunyt költő egész életét az irodalomnak szentelte, a korábban hokkunak nevezett rövid, évszakokhoz kötődő filozofikus költői műfajt haikunak keresztelte, és szikár, tárgyias elemekkel, valamint a modern európai líra szimbolikus látásmódjával gazdagította. Ebből a rendkívül izgalmas költői világból nyújt ízelítőt a fiatal műfordító, japán szakos doktorandusz Czifra Adrienn, aki százhúsz haikut tolmácsol Maszaoka Siki életművéből. A karcsú, ízléses és minden szempontból igényes, életrajzi előszóval ellátott kötet az újév és a négy évszak köré rendeződik, közölve a japán eredeti szöveget, annak fonetikus átiratát, valamint három-négy laponként hozva Zopcsák Ferenc japonológus gyönyörű, természeti elemekkel kiegészülő stílushű kalligráfiáit. A súlyos tüdőbetegségtől szenvedő, mindössze harmincöt esztendősen elhunyt Maszaoka Siki költészetének összetettségét, monumentális egyszerűségét érzékeltetendő, álljon itt egy haiku az elmúlás és az örök változás szenvtelen tudomásulvételéről, amit a költő egy templom hóborította, üres helyének mementójával, megmaradt kapujával (a japánoknál a kapu önmagában is szakrális átjáró) érzékeltet: „Csupán a kapu / maradt meg a hómezőn, hol / egykor templom állt”. A világirodalom és a japán kultúra szerelmeseinek jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"