Vígh Károly a felvidéki Losoncon született az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása előtt néhány hónappal. Az első Csehszlovák Köztársaságban nőtt fel, majd immár felnőttként élte meg a Magyarországhoz történt visszacsatolás élményét és következményeit. Tudományos pályáját a világháború idején a Teleki Pál Tudományintézet szlovák referenseként kezdte meg, s a későbbiek során is ez a téma maradt meg kutatásainak és érdeklődésének homlokterében. A két nép kapcsolatát vizsgálva történészként igyekezett felülemelkedni a különféle ideológiák eltorzult szemléletmódján, magyarként pedig felmérni saját nemzete és hazája lehetőségeit. Nevéhez kötődik a következő, 1942-ben papírra vetett gondolat, melynek leírásához akkoriban nem kevés bátorság szükségeltetett: "Aki a világban valamilyen szerepet vállal, annak számos csillogó dologgal szakítania kell; saját nemzeti kéjelgésével, a hízelgő pátosszal és önámítással. A magyaroknak bizonyítaniuk kell, hol van a valódi helyük a nemzetek között." E gondolkodásmód szellemében kezdődött építő jellegű polemizálás Vígh Károly és szlovák kollégája, Ladislav Takáč között a 20. századi magyar és szlovák történelem neuralgikus pontjairól. A remélhetőleg folytatódó beszélgetéssorozat első kötetében a szlovák történész kérdezi magyar beszélgetőpartnerét gyermekkoráról, losonci emlékeiről, későbbi sorsáról és pályájáról, Trianonról, az első bécsi döntésről, a világháborúról, a párizsi békeszerződésről és a felvidéki magyarok kitelepítéséről. A korszak történelmét, politikusainak portréját és az egyszerű emberek sorsát egyaránt közérthető módon megvilágító könyv végén Vígh Károly rövid életrajza olvasható.