Az erdélyi magyar nyelvtudós tanulmánygyűjteményének első kötetében (201703047), annak előszavában fogalmazta meg nyelvről vallott alapvetését, miszerint a nyelv és beszélőinek közössége együtt él, így „történéseik” is közösek; ráadásul a nyelv soha nincs statikus állapotban, hanem folyamatos változásban él. Az első kötet nyelvjárási és szociolingvisztikai dolgozatai után ezúttal a nyelvészeti tudományművelés, illetve a nyelvészet oktatásának kérdéseivel foglalkozik, éspedig egyszer szakirodalmi hivatkozásokkal jegyzetelt értekezések, másszor rövidebb, reflexív cikkek formájában. A témáknak megfelelően ez a kötet is két nagy egységre tagolódik. Az elsőbe (Az oktatás nyelve – nyelv az oktatásban) kerültek azok az írásai, amelyek az anyanyelvi oktatással és az anyanyelv oktatásának módszertani problémáival foglalkoznak. Mindjárt az első dolgozat címe életbevágóan fontos kérdésfölvetés: Magyarul vagy románul? A második cikk címében meg is adja a választ, noha újabb kérdéssort indít el: Magyarul! De hogyan és hol? Természetesen kiáll az anyanyelvű oktatás mellett, miközben kénytelen beismerni, hogy az erdélyi magyar közoktatás színvonala folyamatosan romlik. E 2014-ben írt cikkében a színvonalesés okait keresi, amelyek egyben a megoldás kiindulópontjait is jelenthetik. További írásaiban foglalkozik az erdélyi magyar közoktatásban használatos tankönyvekkel, a magyar nyelv iskolai „versenyképességének” problémájával, a szórványvidékeken folyó anyanyelvi oktatással, a tehetséggondozással, így a Nyilas Misi Tehetséggondozó Program helyzetével. Külön cikkeket szentel az erdélyi nyelvművelő mozgalmaknak, az Anyanyelvi Konferencia munkájának vagy éppen Lőrincze Lajos nyelvművelő munkássága itteni hagyományának. Több írásában foglalkozik a magyar nyelv egyetemi oktatásával, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen folyó munkával, a néprajz és a hungarológia oktatásával. Könyve második részében (Tudományművelés nyelvek és országok határterületén) megemlékezik jeles kollégáiról (Márton Gyula, Szabó T. Attila, Kiss Jenő), a magyar nyelv Kárpát-medencei pozíciójának fönntartását szolgáló civil szervezetekről, egyesületekről. Ez a rész is – miként az első kötetben – Egyes szám első személyben cím alatt a szerzővel készült interjúkat közöl azokról a szakkérdésekről is szót ejtve, amelyekről a dolgozatok szólnak. Péntek János vall tanári munkájáról és visszatekint munkásságára, megfogalmazza legfontosabb tapasztalatait. De akár tudományos igényű dolgozat, akár személyes hangú interjú műfajában szólal meg, Péntek János minden gondolatát a magyar nyelv sorsáért érzett aggodalom és felelősség határozza meg. A kötet – miként első része is – minden nyelvészeti gyűjtemény fontos darabja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"