A tihanyi születésű Heizer József Veszprémben, majd szülőfalujában tanulta ki az asztalos mesterséget; fiatalon dolgozott Székesfehérvárott, Bécsben és Budapesten, majd 1885-ben Kolozsvárott telepedett le. Az erdélyi város a 19. század végén indult lendületes fejlődésnek – épp erről a fölívelő korszakról írt visszaemlékezéseiben a műasztalos mester. Több mint hét évtizedig lappangó kéziratára Orbán László természettudományi szakíró, tanár bukkant rá, neki köszönhető, hogy most nyomtatásban megjelenhet. A mintegy 200 oldalnyi memoár nemcsak Heizer József életrajza, de kivehető belőle a város fejlődésének és iparostársadalmának képe egészen az 1920-as évekig, beleértve az impériumváltozást követő zavaros időszakot is. A szerző azon túl, hogy szakmájának kiváló mestere volt, közéleti szerepet is vállalt, ráadásul jótollú krónikás volt – ezt igazolja a Nagy Béla helytörténész által összeállított, igen gazdagon szemléltetett, csaknem albumnak minősíthető kiadvány. Bevezetésként az összeállító A tihanyi Heizer család című írása olvasható, ezután kezdődik maga az emlékirat, amely onnan indul, hogy az ötéves kisfiú és családja miként élt az 1860-as években, Tihanyban. A második fejezetben (Vándorévek, katonaság) számolt be első emlékezetes munkáiról, így az 1884-ben megnyílt fővárosi Operaház Tékh Endre vezette belső berendezéséről. A harmadik fejezettel (Beilleszkedés Kolozsváron, házasság) kezdődik a kolozsvári évtizedek krónikája. Bécs és Budapest után az erdélyi város szegényesnek és elhanyagoltnak tűnt föl a szerző szemében, továbbá azt is megállapította, hogy az itteni asztalosok meglehetősen elavult eszközökkel dolgoztak. Aztán hamar megtalálta a helyét a városban és az itteni iparostársadalom köreiben, 1886-tól részt vett az ipartestület munkájában, és szép szakmai sikereket is elkönyvelhetett. Részletesen fölsorolta nevezetesebb megbízatásait, mint például a kerelőszentpáli Haller-kastély fölújítása, a bánffyhunyadi református teológia berendezése vagy a kolozsvári Bak-palotában végzett munkája. Heizer pontosan beszámolt a helyi iparosélet és a városi közélet fejleményeiről, különösen értékesek az I. világháború és az államfordulat időszakának részletei. A számos archív fotográfiával, dokumentummásolattal szemléltetett, magyarázó jegyzetekkel ellátott kötet a memoárban említett személyek kislexikonával és kolozsvári összehasonlító utcanévjegyzékkel zárul. Heizer József memoárja lényegében a kiegyezés utáni időktől a Kolozsvár Romániához kerülésének koráig tartó időszak honi iparoséletének forrásértékű műve; tihanyi vonatkozásai miatt Veszprém vármegyében helytörténeti értékkel bír.