Az erdélyi költő, Fekete Vince válogatásában készült antológia a 2010 és 2012 között, a magyar kulturális tárca által ösztöndíjban részesített határon túli magyar szerzők munkáiból ad közelebbről meg nem határozott szempontú válogatást. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet több tekintetben sajátosnak nevezhető a hozzá hasonló válogatásokhoz képest, például abban, hogy nemcsak verseket és elbeszéléseket közöl, de regényrészleteket, tanulmányokat, kritikákat és műfordításokat is. Abban viszont nagyon is egységes, hogy szinte csak a határon túli magyar irodalom fiatal nemzedékeinek tagjait vonultatja föl, a közép- vagy idősebb nemzedék alkotói legföljebb mutatóban vannak jelen (Király László, Tőzsér Árpád). A 39 szerző többsége a negyvenes éveiben jár, vagyis még pályafutása első felében tart, tehát a szerkesztő vélhetően arra akart rámutatni, hogy az elkövetkező évtizedekben ez a társaság lesz a „derékhad” az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki és a kárpátaljai, illetőleg az egyetemes magyar irodalomban. Az erdélyi Forrás második nemzedékének kiemelkedő költője, Király László néhány verse nyitja az antológiát, érzékeltetve az időbeli folytonosságot, a nemzedékek közötti kapcsolatok szükségességét, egyben talán a hangfölütést is megadva (Készülődés Pazsgába). Utána sorra következnek a jövendő derékhad alkotóinak munkái: a délvidéki Benedek Miklós történelmi reminiszcenciákat hordozó hosszú versei, az ugyancsak erdélyi Vida Gábor történelmi ihletésű novellája, a felvidéki Vida Gergely expresszív versei. A székely öniróniát képviseli Muszka Sándor (Transzszilván látlelet), és az ő munkáját követi nyomban Páll Zita kritikája Muszka Sándor korábbi köteteiről. Mesés történetekkel van jelen az erdélyi Máté Angi és Molnár Vilmos; talányos vers-triptichont alkotott Csík Mónika, aki a román nemzeti színek (kék, sárga, piros) szerint idézi föl a maga rapszodikus-töredékes emlékképeit, fragmentált élményeit Juliette Binoche szerepalakításától az ódon tárgyak listáján át egy szoba leírásáig. A délvidéki Bencsik Orsolya családregény részletét közli (Akció van!). A kárpátaljai Hidi Tünde Balla D. Károly, Vári Fábián László, Penckófer János alkotásait elemzi azzal a szándékkal, hogy kimutassa az ezredforduló utáni kárpátaljai magyar irodalom főbb tendenciáit, például azzal a tanulsággal, hogy a líra korábbi egyeduralma megtört, és ma a prózai műfajok kivirulásának, bő termésének lehetünk tanúi. Igen erőteljes költőegyéniségek mutatkoznak be a magyarországi olvasók előtt: a gondolatritmikus nyomatékú verseket alkotó Jánk Károly, az impresszionista képekkel dolgozó Varga Melinda, vagy a míves költőként bemutatkozó Papp Attila Zsolt. Ez a válogatás a már említett Hidi Melinda azon vélekedését támasztja alá, hogy a próza virulensebb műfajnak látszik a határon túli magyar irodalomban, mint a korábban egyértelműen vezető műnem, a líra. Nagy szépirodalmi gyűjteményekben kaphat helyet a dokumentumértékű kötet, amely az „itt és most” állapotában ad keresztmetszetet a következő évtizedek egyetemes magyar irodalmában fontos szerepet betöltő harmincas-negyvenes nemzedék képességeiről. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"