Anne Boyer amerikai költő és esszéista egy páratlanul s olykor kéretlenül őszinte könyvben beszél magáról, a mellrákról és mindarról, ami megmaradt belőle, ami miatt túlélőnek nevezheti magát, „bár a rák ideológiai rendszerében túlélőnek nevezni magam még mindig árulásnak tűnik az elhunytakkal szemben”. Az író önéletrajzi esszéfüzérében a 19-20. század jelentős női alkotói is feltűnnek; filozófusok, írók, gondolkodók, akik maguk is megküzdöttek a gyilkos kórral, s akik közül sokan belehaltak a betegségbe. Boyer a betegség testi és lelki kínjaival is őszintén számot vet, de közben nem feledkezik meg a többi szenvedő nőről, a korábbi generációk tapasztalataira is alapozva könyve a betegségen keresztül egy sajátos énkeresésbe és énvesztésbe fut bele, de e szólam mellett a kapitalizmuskritika is komoly téttel bír.