A kultúra vizsgálata önmagában is jelentős és tanulságos tudományos eredményeket hozhat, ám egy olyan széles tömegeket elérő és befolyásoló intézményrendszer, mint a színház esetében, a kulturális entitás mellett az adott társadalom ízléséről, a politika és ideológia aktuális állásáról, valamint a gazdasági élet meghatározó viszonyairól is sokat megtudhatunk. A jelen monográfia szerzője arra keresi a választ, hogy a két világháború között milyen keretrendszer szerint tudtak a pesti magánszínházak működni. Heltai Gyöngyi levéltári alapkutatásai során egy olyan eddig kevésbé ismert és feltárt forrásegyüttesen keresztül világítja meg a kérdést (a Budapesti Színigazgatók Szövetségének az OSZK Színháztörténeti Tárában őrzött irategyüttes, valamint a Vígszínház szintén ott őrzött iratanyaga), amely a magyar viszonyok mellett az adott évtizedek transzatlanti hatásába is komolyabb bepillantást enged.