A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság antológiája nemcsak merítés kortárs irodalmunk új vers-, novella- és esszéterméséből, de valóságos irodalmi "népfront" megtestesítője is, amelyben a legkülönbözőbb világnézetű, fölfogású, pártállású, művészi karakterű - és tegyük hozzá: tehetségű - tollforgatók együttesen szerepelnek. Mindazonáltal most is jelzés értékű a kötet címe: "...mert mindannyian pengeélen érezzük magunkat: még nem vágták el a torkunkat, még tudunk szólni" - írja Szepes Erika a fülszövegben. A kötet szerzőit talán egyetlen - de mindenekfölött érvényesülő - vonás fűzi össze: valamennyien köznek elkötelezett gondolkodású alkotók, akik számára az irodalom nem pusztán művészi önkifejezés, de közösségi hivatás, akik önéletrajzi ihletésű írásaikban is a sorstársakkal való szolidaritást, a közös élményeket, gondokat és tennivalókat fogalmazzák meg. A lírai és prózai műveket egyaránt tartalmazó antológiában ábécérendben kaptak helyet a szerzők: a sort Acsádi Rozália két verse nyitja meg (Visszaút; Hogy ne haljon meg a hajnal), és Zászlós Levente költeménye zárja (Buddha felé), kettejük között pedig olyanok képviseltetik magukat pár írás erejéig, mint Birtalan Ferenc, Czigány György, Kántás Balázs, Baranyi Ferenc, Dezső Anna, Lengyel Géza, Rigó Béla, Vadász János, Képes Gábor - és társaik. A kortárs irodalom minden fejleményére figyelő olvasók kereshetik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"