A kétévenként Kolozsvárott megrendezett nyelvészeti műhelykonferenciák anyagait közreadó sorozat negyedik kötetének szerzői a szóösszetételekkel foglalkoznak, leginkább azok tipológiájával. A szerkesztők szerint a szóösszetétel a nyelvészek számára bosszantó dolog, az átlagembernek pedig a bizonytalan helyesírása okoz gondot, hiszen az egyik leggyakoribb hiba az egybe- vagy különírás dilemmájából fakad. Nehéz eldönteni például, hogy a kis testvér szószerkezetről van-e szó vagy a kistestvér szóösszetételről. A 2016 áprilisában megrendezett konferencián elhangzott hét előadás elsője (Kálmán László munkája) a nyelvelmélet felől közelít a kérdéshez. A szerző vizsgálja a hagyományos és a generatív nyelvfelfogás, valamint az analógiás megközelítés különbözőségeit. Legfőbb állítása pedig az, hogy a szóösszetétel átmenetet képez a szókincs és a produktív nyelvi eszközök között. Fehér Krisztina a szószerkezetek és szóösszetételek különbségeit vizsgálja, fölfedve azt a nehézséget, hogy a napi használatban rendszerint a tartalmi szempontok döntenek kettejük alkalmazása között, a tudomány viszont egyértelmű normákkal különböztetné meg őket. A harmadik tanulmány (Rebrus Péter és Törkenczy Miklós írása) a szóösszetételek összeforrottságának fokozatait veszi szemügyre, kijelentve, hogy az újabb elméletek szerint az összetett szavak nem kategorikus, hanem graduális (fokozatos) természetűek. Ehhez kapcsolódóan vizsgálják a szóösszetételek hangrendi kérdéseit is. A Szabó Veronika – Alberti Gábor – Farkas Judit szerzőhármas tanulmánya a főnévi alaptagú alárendelő és jelzős szóösszetételeket vizsgálja, ugyancsak fölvetve a szószerkezet és az összetétel megkülönböztetésének bizonytalanságait (zöld kártya – zöldkártya). Kugler Nóra és Simon Gábor dolgozata az ó- és ő-képzős melléknévi igeneves szerkezetek problémáit tárgyalja, elsődlegesen az érintő- előtagú összetételek (érintő-képernyő) példáján szemléltetve mondanivalójukat. A neves kolozsvári professzor, Péntek János a nyelvjárástan területéről hozza a példáit. A moldvai magyar nyelvjárás alkalmi és állandó összetételeit mutatja be, érintve az úgynevezett helycserés változatok (özönvíz – vízözön; kutyakölyök – kölyökkutya) kérdését és a román nyelvi hatások problémáját is. Végül Ludányi Zsófia a magyar orvosi szaknyelv néhány kérdését veti föl, így az önállótlan előtagok (anti-, bio-, mikro-, szuper-, termo-) önállóvá válásának folyamatát előre jelezve. A szakirodalmi hivatkozásokkal kiegészített és angol nyelvű rezümékkel záródó tanulmányok kötete nagy nyelvészeti részlegekben helyezhető el. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"