Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Esterházy Péter „láthatatlan költőnek“ nevezte Cselényi Bélát, aki lírája csónakján olyan messzi vizeken jár, hogy a partról már nem látni. A megfigyelő látását befolyásolja Cselényi költészetének meghatározó vonása, az irónia és az önirónia „torzítása“ is. A lírai alany rejtőzködése és az ironikus távolságtartás jellemzi megszólalásait: „Az élet tompa értelmetlensége / nem felismerés, hanem alaphelyzet; / nyomasztó álmok garmadája jelzett...“ (Szonett a letargiáról). Ráadásul visszatérő témája az ugyancsak körvonalazatlan álom, a féléber ábrándozás, amikor a valóság amúgy is homályos képei szürreálissá válnak (Ültömben elalvás; Álmomban költés; Altató; Álmatag pangás; Pislogás kialvatlanul). Mintha az egész világot valami ködön át látná, ettől némiképp kusza lesz a világ képe, annyira, hogy a költő fölmenti magát az álomfejtés kötelezettsége alól (Álom tömegekről). Az álom mellett a nosztalgikus emlékezés is fontos inspirációja e költészetnek, ám az emlékek sem a maguk tiszta mivoltában, hanem sajátos fénytörésben jelennek meg: „mintha prizmán át / szemlélném ezt a nyarat / átcsíkozódik“ - írja egyik haikujában (Három haiku ’69 nyaráról). Az emlékezés meghatározó mivoltát fölerősíti a kötet korpuszának külalakja, ugyanis a versek szövege írógép-betűkkel szedettek, nyilvánvaló utalással a múlt dolgainak fölidézésére. A megőrzött impressziókat is a visszapillantás gesztusa jellemzi: „hámlik a tűzfal / egy régi vakáció / benzinszaga száll“ (Tatarozás). A lírai alany és a versmotívumok közötti irónia távolságtartása, a torzító emlékezés, az álom homálya csakugyan „láthatatlanná“ teszik a költőt, de alakja nem válik éterivé, költészete sem lesz steril, mert képei konkrétak, poétikája pedig a klasszikus formákat idézi. Gyakori műfaja a szonett, a haiku, a népköltészet imitációja, az epigramma, a helyzetdal vagy a leíró költemény. De valamennyit belengi a csak rá jellemző homály; és bármit tesz a költő vagy az olvasó - a köd nem oszlik föl (Naphegyi köd). Cselényi Béla talányos lírája a kortárs költészet egészen egyedi, de elmosódó körvonalú színfoltja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Cselényi Béla (1955-)

Órajáték bronzapával

Borító ár
1 890 Ft
Aktuális online ár
1 418 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Cselényi Béla (1955-)
ISBN
9789639781702
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
cop. 2019
Méret
224 p. ; 20 cm
Kiadó
Tipp Cult
Cikkszám
3001069325
Alcím
versek
Sorozatcím
Parnasszus könyvek. P-art ; 1589-4037

Darabszám
Teljes leírás
Esterházy Péter „láthatatlan költőnek“ nevezte Cselényi Bélát, aki lírája csónakján olyan messzi vizeken jár, hogy a partról már nem látni. A megfigyelő látását befolyásolja Cselényi költészetének meghatározó vonása, az irónia és az önirónia „torzítása“ is. A lírai alany rejtőzködése és az ironikus távolságtartás jellemzi megszólalásait: „Az élet tompa értelmetlensége / nem felismerés, hanem alaphelyzet; / nyomasztó álmok garmadája jelzett...“ (Szonett a letargiáról). Ráadásul visszatérő témája az ugyancsak körvonalazatlan álom, a féléber ábrándozás, amikor a valóság amúgy is homályos képei szürreálissá válnak (Ültömben elalvás; Álmomban költés; Altató; Álmatag pangás; Pislogás kialvatlanul). Mintha az egész világot valami ködön át látná, ettől némiképp kusza lesz a világ képe, annyira, hogy a költő fölmenti magát az álomfejtés kötelezettsége alól (Álom tömegekről). Az álom mellett a nosztalgikus emlékezés is fontos inspirációja e költészetnek, ám az emlékek sem a maguk tiszta mivoltában, hanem sajátos fénytörésben jelennek meg: „mintha prizmán át / szemlélném ezt a nyarat / átcsíkozódik“ - írja egyik haikujában (Három haiku ’69 nyaráról). Az emlékezés meghatározó mivoltát fölerősíti a kötet korpuszának külalakja, ugyanis a versek szövege írógép-betűkkel szedettek, nyilvánvaló utalással a múlt dolgainak fölidézésére. A megőrzött impressziókat is a visszapillantás gesztusa jellemzi: „hámlik a tűzfal / egy régi vakáció / benzinszaga száll“ (Tatarozás). A lírai alany és a versmotívumok közötti irónia távolságtartása, a torzító emlékezés, az álom homálya csakugyan „láthatatlanná“ teszik a költőt, de alakja nem válik éterivé, költészete sem lesz steril, mert képei konkrétak, poétikája pedig a klasszikus formákat idézi. Gyakori műfaja a szonett, a haiku, a népköltészet imitációja, az epigramma, a helyzetdal vagy a leíró költemény. De valamennyit belengi a csak rá jellemző homály; és bármit tesz a költő vagy az olvasó - a köd nem oszlik föl (Naphegyi köd). Cselényi Béla talányos lírája a kortárs költészet egészen egyedi, de elmosódó körvonalú színfoltja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"