2017. november 15-én este a Christie’s aukciósház New York-i árverésén egy 70 millió dolláron indított, tizenkilenc percen át tartó licitcsata végén 400 millió dolláron ütötték le Leonardo da Vinci Salvator Mundi (A világ üdvözítője) című festményét; így a vevő a jutalékokkal együtt 450.312.500 dollárért (119,462 milliárd forint) jutott hozzá a képhez, ami egycsapásra a világ legdrágábban elkelt műalkotásává lépett elő. Nem sokkal a csúcsleütés után egy elemző, Jason Bailey, az Artnome műkereskedelmi adatbázis-blog alapítója elkezdte női művészek műkereskedelmi áraira „átszámolni” ezt az összeget. Akkori árverési szerzői csúcsaik szerint felállított egy rangsort az általa legfontosabbnak tartott háromszáz nőművészről a 44,4 millió dollárért elkelt festményével az első helyen álló Georgia O’Keffeetől (1887–1986) az 1500 dolláros legmagasabb aukciós árával háromszázadik Mary Corita Kent nővérig (Frances Elizabeth Kent, 1918–1986), és összeadta mindegyikük legdrágább munkájának eladási összegeit. Az eredmény (368.511.788 dollár) szerint a háromszáz női alkotó egyéni árverési csúcsával eladott háromszáz alkotás összesen alig került többe, mint a világ egyetlen legdrágább (férfi által készített) festményének a háromnegyede. Az említett lista tanulmányozható a 2000-es évek óta a műkereskedelem elméleti kérdéseivel foglalkozó (sőt 2011-ben az ELTE-n – hazánkban elsőként – le is doktorált) Martos Gábor művészeti író vaskos kötetének függelékében, sok más érdekes adatsor mellett. A szerző „Ilyet én is tudok”. Sokmilliós művek kalapács alatt (201823080) című könyve után ezúttal a női alkotóknak a műkereskedelemben betöltött szerepét járja körül Önarckép nyaklánccal címet adva kötetének.