Tizennyolcadik önálló verseskötetével jelentkezik a 88. Ünnepi Könyvhétre az elismert közgazdász, ugyanakkor József Attila-díjas költő, Báger Gusztáv. Egész költészetén végig vonul az a kérdésfelvetés, amely új kötetében talán a korábbiakhoz képest is nagyobb hangsúlyt kap: adhat-e igazi értelmet életünknek az a szellemi dimenzióitól megfosztott világkép, amely a keresztény Európát visszatántorítja önmaga felismerésétől (ezt az Európa elrablása című ciklus versei érzékeltetik, közülük is leginkább a Walt Whitman blues, amely kiváló összegzése a gondolatmenetnek). Miközben a költő gyakran apróságokat figyel meg - a homokszemek fújását (A Szórítész-paradoxon), a rigó füttyögését hallgatja (Tisztulás) vagy a Hold fogyatkozását nézi (Új formák) -, máskor kíméletlen önvizsgálatot tart (mint például a Vízió című versben), jól tudja, hogy a mikro- és a makrokozmosz összefügg, valójában egy. A gyakran káosznak tűnő világot azonban összefogja valami, egy tudatfeletti rendezettség és harmónia, az arra felé való törekvés (mint ami például a kötetzáró Új föld című versben is körvonalazódik). Álljon itt illusztrációként egy rövid idézet, a Kantáta című ciklusból: "Agancsok nőnek, szárnyak, / indák, törzsek és kelyhek, / Napba forduló formák / teremtést ünnepelnek. // Kavicsok, ércek, cseppkövek, / szobrok, tornyok, oszlopok. / Sokadmagává alakul az Egy, / megszámlálhatatlanul lobog." A kortárs líra kedvelőinek nyugodt szívvel ajánlható kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"