A marosvásárhelyi újságíró első kötete 35 novellát tartalmaz, hosszabb elbeszéléseket, rövid „pillanatfelvételeket”, valamint szülőföld ihlette gyermekkori emlékképeket. Lokodi Imre egyik ihletője a szülőtáj, a vizek partja, a gyermekkor világa, az otthon és az otthonosság-érzet élményanyaga. Ilyen forrásból merít A Himalája eltűnése is, amelynek főhőse Lendereczky Jenő, a púpos bőrműves varga. A gyermekkor élményanyagában és emlékezet-kaleidoszkópjában együtt kavarog a polcon sorakozó Sztálin-művek sora és a kiscsikó születésének titka, a magas rangú vadászvendég megjelenése és egy, a gyerekek számára talányos rendeltetésű, átlátszó, fölfújható gumihólyag… Napló formájú elbeszélés a Nekuláj almája, amely az 1916. évi erdélyi román betörést követő honvédő harcok epizódjait idézi föl. Azt az egyszerre abszurd és megható helyzetet, amikor a sebesült román katona almával kínálja azt a magyar honvédet, aki rálőtt. A szerző igen otthonosan mozog a Duna-delta vidékén, itt játszódik például a Mittit nézni, amelyben a kényszermunkára ítélt rabok meglesik a fiatal lányt, Mittit, akiről az a hír járja, hogy a pópával együtt képes a vízen járni. Szintén e legendás vidéken játszódik a Fagyott Vlagyimir és a Lipován karácsony. A sajátos hangulatú novellákban megelevenedik Erdély, valamint a dél-romániai vidékek atmoszférája, e táj sajátos emberi históriája az 1950-es évektől napjainkig. Számos írás nem is novella, inkább valamiféle helyzetrajz, amely pontosan jelzi, hogy az újságíró szerző milyen magabiztosan bánik a rövidprózai formákkal. A pillanatot megragadó írásai erősen emlékeztetnek Bodor Ádám korai novelláira, ahol egy-egy tájrészlet, arc, alak, helyzet villan föl csupán, ám a villanás atmoszférája annyira sűrű, a helyzet olyan tömény, hogy szinte kézzel tapintható, így az olvasó a mitikus aurába vont helyszínt és szcénát is plasztikusan, színtiszta valóságként érzékeli (Csoda; Hamu; Korai szőlő; Kondenzcsíkok). Lokodi Imre novellái többnyire in medias res kezdődnek, az író mintegy azonnal érzékelteti a helyzet sűrű atmoszféráját, szereplői lelki habitusát. Filmszerű vágásokkal pergeti a cselekményt, írja le a vidéket és érzékelteti az emberi viszonyokat. Ez a feszes szövegezésű, de nagyon is fölidéző hatású, egyszerre olvasmányos és érzékletes beszédmód teszi jelentőssé az író első prózakötetét. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"