L. Simon László, aki volt már országgyűlési képviselő, kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkár, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, jelen kötetében arról elmélkedik, hogy az alkotói és emberi szabadság csak stabil intézményi háttérrel valósulhat meg, vagyis az autonóm intézményeket kell először megteremteni. Az esszékötetnek is nevezhető gyűjtemény nyitányában L. Simon a Magyar Művészeti Akadémiai tagságával járó székfoglalót idézi, melyben az intézményi szabadság fontossága mellett érvelt. Emellett olvashatunk Tót Endre, Kossuth-díjas neoavantgárd művész alkotásai és L. Simon kapcsolatáról, aki sosem engedte el a művész kezét – s milyen jól tette. L. Simon az elsők között hívta fel a figyelmet Tót Endre művészetének fontosságára. A kötet tehát elsősorban a művészi, alkotói szabadságról elmélkedi. L. Simon a székfoglaló végén ismét elmondja, hogy az intézmény mennyire támogató volt, és hogy mennyire szüksége van az alkotó embernek szabadságra. Az eddigiek mellett olyan témák kerülnek előtérbe, mint a Székely Nemzeti Múzeum, a múzeumok a digitális térben, egyáltalán a digitális paradigmaváltás mennyiben érinti a múzeumokat.