"Miről szól ez a kötet? – szokták kérdezni. Arról, amit neked írtak" – válaszolja meg a kérdést az utószóban a költőtárs Pollágh Péter. És valóban, Petr Hruska, a rendszerváltozás utáni cseh irodalom ismert alkotója számos versének többféle olvasata, értelmezése lehetséges. Egyfelől lehet olvasni ezeket a Vörös István átültette darabokat esztétikai élményt kínáló versekként; másfelől az élet mélyebb rétegeit megvilágító fölismerések dokumentumaiként. Ez utóbbi értelemben a részvét, a szolidaritás fölismertetője A cinke című vers, ahol a lírai én a havas tájban ide-oda röppenő, élelmet kereső kis madárral vállal szolidaritást. De a cinke korántsem csupán egy madárka, a cinke az egyszobás lakások szűkös életterét éppen úgy jelképezi, mint a szegény gyerekek soványságát. A költő olyan, a mai élet módfelett jellemző kérdéseit teszi föl a gyermekének (Kisfiam), amitől maga is zavarba jön. Például azt, miért hat újnak és fiatalosnak a városkép, ha kivágják az út menti fákat? Miért kínos, ha egy asszony sokévi házasság után megkérdi a férjét: mond-e neki valamit az a szó, hogy szerelem? Petr Hruska verseinek témái már-már kínosan köznapiak: mire jó az apró betűs használati utasítás a gyerekcipőhöz (A cipő), miért szánalmas és elkeserítő, ha egy 27 éves fiatalember kutyaként ugat (Ugatás), miért lehet nyomasztó egy gyermek számára a tulajdon apja (Apatöbblet). Közönséges, ha tetszik, jelentéktelen élettényeket sző szabad verseibe a cseh költő, aki szinte a beszélt nyelv egykedvű monotóniájával szól, miközben rendre szégyellt, takargatott vagy elhallgatott kérdéseket tesz föl (Április; Megint mi ketten; Elcsendesedés; … az édesanyjánál helyezték el; Körvonal). A köznapi jelenségek bemutatása, a köznapi kérdések megfogalmazása mögött azonban folyton sejteti a mélységet, a transzcendenciát, a metafizikait, a földi léten túlit, ama gondolat jegyében, hogy "Ami nem transzcendens, az nincs is." Ezért Hruska költészete a lét mélyére tekintés tapasztalatainál, tanulságainál is többet nyújt: a tanulás és a megsejtés összetartozásáról is szól. Megtanít az élet dolgait pontosan látni és értelmezni, és a még fontosabbakat megérezni, megsejteni (Mit akarok még). E fontos fölismerések fölé boltozza mindenre elszánt humanizmusát, emberszeretetét, sőt, filantrópiáját. A kis kötet a világlíra értékes darabja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"