A szerzőpáros nagy sikerű nemzetközi tudományos bestsellere azt a célt tűzte ki maga elé, hogy alapvetően fogja megkérdőjelezni az emberi közösségek fejlődésére adott két nagy múltú európai gondolati konstruktum lényegi belátásait. David Graeber és David Wengrow az emberiség régmúltjába vezeti vissza olvasóit, mely során egy jóvalta színesebb és komplexebb kép rajzolódik ki a korai emberi társadalmak felépítéséről, az egyén szerepéről, valamint a vadászó-gyűjtögető, illetve a letelepedett és mezőgazdaságra áttért társadalmak történetét illetően. Rousseau szerint az emberiség angyali állapotban élt a bűnbeesés, vagyis a társadalmi fejlődés magasabb és szervezettebb fokai előtt, majd pedig az egyén önként lemondott szabadságáról, és életét a bürokratikus állam irányítja azóta is különböző elnyomási mechanizmusokon keresztül. Hobbes szerint viszont éppen az ősidők embere volt szörnyű gyilkológép, aki nem nézett mást, csak a saját érdekeit, s e vadságból csak a későbbi, szervezett állam tudta kimozdítani. Graeber és Wengrow szerint mindkét megközelít téves, s éppen e mai napig tartó, alapvetően torzító gondolati sémán szeretnének változtatni. Könyvüket a legfrissebb tudományos eredményekre alapozzák.