A 19-20. század fordulójának kiváló történésze volt Nagy Géza, akinek könyvei ma is antikváriumok keresett darabjai. Az eléggé rossz minőségű reprintben megjelent kis kötet két írását tartalmazza: a Magyar nemzetségek eredetileg 1910-ben jelent meg folytatásos formában a Turul genealógiai és címertani szaklapban, majd több mint fél évszázad múlva egy emigrációs kiadásban látott napvilágot (Buenos Aires, Magyar Őskutatás, 1974) a jelen kiadással megegyezően, a szerzőnek az Árpádkori személyneveink és az Osl nemzetség eredete című tanulmányával együtt. Az utóbbiban régi oklevelek alapján gyűjti össze azokat a személy- illetve családneveinket, amelyek még ma is ismertek és változatlanul őrzik történelmünk dicső korszakait. A kiválasztott nemzetség, az Osl vagy Oslu a „Nagyiván”-ban (ld. CD-ROM formában: 200012141) is megtalálható, sokszor főrangú családok (pl. Kanizsai, Ostffy, Viczay és Lózsi) közös eredetét fedi le, a mindnyájuk címermotívumában szereplő szárnyas sasláb szimbólumával is megerősítve összetartozásukat. Ugyancsak Nagy Iván emlegeti igen gyakran a Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal (Budapest, Helikon, 1988; nyolc kötetben) című, 1857 és 1868 között, eredetileg tizenhárom kötetben megjelent hatalmas munkájában a legendás 108 magyar nemzetséget a „de genere” megjelöléssel. Ezeket veszi sorra Nagy Géza, akit munkássága alapján a későbbi méltatások László Gyula régészprofesszorhoz hasonlítottak: „mint termékeny író, szorgos kutató sok új meglátással, intuitív erővel, de vaslogikával dolgozott, méltányolta ellenfeleit és azok is méltányolták őt… őskutatással is foglalkozott és különösen jártas volt a honfoglaló magyarság életének minden mozzanatában. Régészeti eredményeket és nyelvészeti vizsgálatokat is használt történelmi értékű munkái megírásánál”. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"