Spiró György nemcsak írónak rendkívüli, de színházba járónak és olvasónak is; olyan lélekkel fogadja be a látott darabot, az olvasott könyvet, amelyben egyesül a kamasz izgalma, kíváncsisága és a sokat tapasztalt ember bölcs rezignációja, miközben csakugyan mindent tud a prózaírásról és a dramaturgiáról. A szakmai szemszögből is átélt művekről, az ekként megfigyelt alkotókról éleslátóan tömör pontossággal és találó stílusban fogalmazza meg véleményét. Így tesz a 2004 és 2012 között keletkezett tanulmányait, cikkeit, esszéit, rövid jegyzeteit és recenzióit tartalmazó Magtár című kötete darabjaiban is. A bevezető írás (Négymillió magyar néző) a kötet vezérgondolatáról, az irodalom lehetséges hatásáról szól, arról, hogy a sikerkönyvek is néhány ezer példányban kelnek el, ugyanakkor a filmes, televíziós és színpadi művek milliókhoz viszik közel az irodalmat. Az első fejezet írásai a 20. század ama jeles magyar alkotóiról és műveikről szólnak, akik és amelyek a legnagyobb hatással voltak Spiróra, mint Babits Mihály Jónás könyve című nagy verse, Hubay Miklós „profi módon” megírt színművei vagy Molnár Ferenc, Weöres Sándor és Békés Pál darabjai; a magyar színházművészet olyan alakjai, mint a rendező-színész Major Tamás, a színikritikus Molnár Gál Péter, vagy a dramaturg Fodor Géza. A második fejezetbe kerültek a rá nagy hatást gyakorló kortársak, így Ferge Zsuzsa szociológus, a költő Juhász Ferenc, a prózaíró Bodor Ádám, a műfordító Galgóczy Árpád, a színháztörténész Gerold László. A harmadik részbe sorolt 26 rövidke könyvismertetés annak idején a Metropol című ingyenes újságban jelent meg; ennek megfelelően a lehető legszűkszavúbban és a legtalálóbb módon ad képet a szerző a magyar irodalom klasszikus alkotásairól, kezdve Eötvös József A falu jegyzőjével, Gárdonyi Ida regényén át Móricz Zsigmond vagy Örkény István műveiig. E másfél-kétoldalas cikkekben abból ad leckét a szerző, miként kell tömören, mégis sokatmondóan és érdeklődést keltően írni egy-egy könyvről. A negyedik fejezetben emlékezik meg a rá legnagyobb hatást tett világirodalmi művekről: Csehov és Wojciech Boguslawski munkásságáról, a meseirodalom és a filmművészet befogadásának kérdéseiről. Az utolsó, az ötödik rész a mai világ elé tartott tükör; itt különösképp fontos írás a Bekerítve című elemzés, amely a rendszerváltozás óta eltelt két évtized általa fontosnak ítélt kérdéseiről mond véleményt, az egyetemi képzés színvonalcsökkenésétől a NATO-tagságig. Spiró György cikkei, jegyzetei, esszéi, könyvismertetései kevésbé elemző írások, mint inkább írói éleslátásról tanúskodó megfigyelésekre, frappáns megfogalmazásokra épülő kisesszék. Lehet a szerző némelyik értékítéletével vitatkozni, de céljával aligha, hiszen folyton azt keresi: milyen módon kerülhetne közel még több emberhez az irodalom, a film, a színház, a kultúra megannyi klasszikus és kortárs alkotása. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"