Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Keszthelyi Rezső költészetének belső természetét a kötethez utószót író Báthori Csaba úgy ragadja meg, hogy a költő igyekszik tárgyat teremteni önmagából, hogy azután abból kilépve, attól eltávolodva visszanézzen és rácsodálkozzék saját lelkére. Szinte ámulva pillant vissza benső önmagára, megilletődve idézi föl előző állapotát, miközben leírja, jellemzi új alakját is. A költő a folyamatos átváltozás vagy az eltűnés, előtűnés állapotában van, és ettől megmámorosodik. A folytonos átalakulásból következik a maga esztétikájának egyik alaptörvénye: semmi nem olyan szép, mint ami nem létezik. A költőnek a rendszerváltozásig mindössze két kötete jelent meg (Vonalak kertje, 1969; Katalekták, 1986), az első nagy késéssel, a második nagy kihagyás után – ez meg arra utal, hogy a folyamatos változások közepette a költő nehezen tudta kialakítani egy-egy vers végleges állapotát.
Keszthelyi Rezső (1933-2016)

Magányt ragyogni

Borító ár
4 000 Ft
Aktuális online ár
3 000 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Keszthelyi Rezső (1933-2016)
ISBN
9786155568589
Egyéb szerzőség
Fazakas István (1953-) (szerk.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2018
Méret
506 o.
Kiadó
Fekete Sas K.
Cikkszám
3001036115
Alcím
vers és próza

Darabszám
Teljes leírás
Keszthelyi Rezső költészetének belső természetét a kötethez utószót író Báthori Csaba úgy ragadja meg, hogy a költő igyekszik tárgyat teremteni önmagából, hogy azután abból kilépve, attól eltávolodva visszanézzen és rácsodálkozzék saját lelkére. Szinte ámulva pillant vissza benső önmagára, megilletődve idézi föl előző állapotát, miközben leírja, jellemzi új alakját is. A költő a folyamatos átváltozás vagy az eltűnés, előtűnés állapotában van, és ettől megmámorosodik. A folytonos átalakulásból következik a maga esztétikájának egyik alaptörvénye: semmi nem olyan szép, mint ami nem létezik. A költőnek a rendszerváltozásig mindössze két kötete jelent meg (Vonalak kertje, 1969; Katalekták, 1986), az első nagy késéssel, a második nagy kihagyás után – ez meg arra utal, hogy a folyamatos változások közepette a költő nehezen tudta kialakítani egy-egy vers végleges állapotát.