Az Illyés-hagyatékot feldolgozó Horváth István korábban két kötetben (201411102, 201701141) jelentette meg az Illyés Gyulához 1935-1945 között írott leveleket, megidézve egyben az általa szerkesztett Magyar Csillag, a Nyugat utódjának történetét, valamint Illyés kapcsolatát az újság munkatársaival, köztük az elhurcolt, zsidó származású írókkal, költőkkel. Horváth István most megjelenő könyvében egy teljesen más témával foglalkozik, ám ez is kötődik némiképp Illyés személyéhez. A népi írók köre ugyanis - akik közé Illyés Gyula is tartozott - 1938 decemberében megvásárolta a korábban a szociáldemokraták által megjelentetett, ám addig is a parasztságnak szóló Szabad Szó című hetilapot. Maga Illyés is tagja lett a lap szerkesztőségének, akik 1939 februárjában pályázatot hirdettek. Arra kérték olvasóikat, hogy írjanak két-három oldalas visszaemlékezéseket, saját életükre, és a legjobbakat megjelentetik a lapban. Egy hónap alatt több száz pályamű érkezett be, és bár nyomtatásban csak pár jelent meg, az anyag egy része – 238 levél – Darvas József és Szabó Pál szerkesztőségi tagok bíráló szövegeivel egyetemben, fennmaradtak Illyés hagyatékában. Ezen visszaemlékezések sokszor érintették az első világháború időszakát, hiszen a pályázók negyven százalékát magát is besorozták (egy részük hadifogságba is esett), további húsz százalék pedig hozzátartozója háborús emlékeit írta le. A legtöbb esetben prózai, néhány esetben verses formában íródott visszaemlékezések első világháborúra vonatkozó részleteit közli most a kötetben Horváth István, érzékletesen bemutatva, miként élte meg a parasztság azt a négy-öt éves háborús időszakot, illetve a hadifogságot, amely sokuk életét derékba törte. Érdekes vonatkozása több visszaemlékezésnek is, hogy a legtöbbjüknek azt ígérték a bevonuláskor, hogy hazatérve tizenöt hold földet kapnak, ám ebből természetesen semmi sem lett, ráadásul teljesen megváltozott körülmények fogadták a veteránokat, a határváltozások révén pedig sokan még az állampolgárságukat is elvesztették. Többen sok-sok évig voltak távol hazájuktól. Az egyik visszaemlékező, az 1890-es, tiszalöki születésű Szentesi Mihály például 1911-ben kezdte meg három évesre tervezett katonai szolgálatát, aztán persze kitört a háború, és őt Szerbiába, majd az olasz hadszíntérre vezényelték, ahol pedig fogságba esett, így összességében nyolc évig volt távol a családjától. A szerzők között találunk néhány ismert személyt is, így elolvashatjuk a paraszti származású id. Erdei Ferenc, a politikus Erdei Ferenc apja, valamint Nagy Imre költő háborús emlékezését is, az egyik szövegből pedig a krasznojarszki hadifogolytáborban fiatalon elhunyt Gyóni Géza fogságban telt napjairól is értesülhetünk. A kötet végén helyet kaptak az Illyés-hagyatékban fennmaradt levelek szerzőinek adatai is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"