M. Madarász Anita monográfiája a huszadik század második fele brit és magyar diplomáciatörténetének egy igen izgalmas és eddig kevésbé kutatott oldalába, a kulturális diplomácia saját csataterébe vezeti be a történelem iránt érdeklődő olvasókat. A szerző 1945 és 1970 között vizsgálja, hogyan alakult a két ország kapcsolata, mi és ki befolyásolta a hidegháború évtizedeiben ellentétes oldalon álló államok viszonyát. A kulturális cserekereskedelem ugyanis kiválóan alkalmas volt arra, hogy kevésbé agresszív módon közelítsenek egymáshoz a vasfüggöny ellentétes oldalán álló országok: egy-egy nemzetközi esemény lehetőséget teremtetett a beszivárgásra, a nyílt vagy titkos információk megszerzésére és cseréjére, de emellett kockázatos is volt, mivel a másik oldal társadalmi erejének erodálására tett kísérlet egyben fel is tárta, hogy milyen az élet nyugaton, s ezt a tapasztalatot aztán az ügynök, a kiküldött tudós vagy zenész hazahozta magával.