Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
20%
Teljes leírás
Lónay Gyula szerint az őskorban, az emberi nyelv kialakulásakor először csupán néhány hang keletkezett, ezekkel próbálta az ősember a számára fontos jelenségeket megjelölni. Később egyszerű, rövid szavak alakultak ki, és ezekre a gyökszerű alapszavakra épült rá később a differenciált szókincs. Tehát az alapszavak rejtik magukban a szógyököket, amelyek legtermékenyebbje a „kt” hangkapcsolat, vagyis a címben megjelölt „KöT” alapgyök. A szerző olyan alaktani- etimológiai szótárat állított össze, amely e legfőbb alapgyökből és annak mintegy ötven variációjából (TK, KTy, TyK, KD, DK stb.) keletkezett majd’ ezer szót tartalmazza magyarázatokkal együtt. Például a KC variáns esetében olyan szavakat ír le, mint „kóca” (kád), „kacabajka” (derékig érő kötött ruha), „kacag”, „kacér”, „kackiás” stb. Minden szócikkben alaki hasonlóságból kiinduló rokonítást végez: például a „csuka” fordított gyökének szava a „kacsa”, eszerint pedig a halfajta a kacsa csőrére emlékeztető szájáról nyerte a nevét. A „KöT” alapgyökre vezethető vissza a „szokás” szavunk, ami szintén egyfajta kötelem; a „szoknya”, amely kötött anyagból készül; vagy éppen a „szikla”, amely keménykötésű anyag; ugyancsak e gyökre vezethető vissza a marhakereskedő jelentésű „tőzsér”, hiszen ő üzletet köt. Lónay Gyula a szótár végére illesztett Összefoglaló című áttekintésében írja le elméletét, amelynek konklúziója nem más, mint az, hogy a magyar nyelv nem jövevényszavak halmaza, hanem ősgyökök sokaságát adó eredeti nyelv, amely az évezredek során önmagát építette föl az egyetlen alapgyök variációiból. A szótár e gyökvariációk rendjében, azon belül alfabetikus sorban közli szóanyagát, a hozzájuk fűzött értelmező magyarázatokkal együtt. A szerző azzal vádolja meg az akadémiai nyelvészeket, hogy azok, ha egy idegen nyelvben magyarra emlékeztető szót találnak, azt fogadják el eredetinek, és a magyar verziót abból származó jövevényszónak tartják, míg Lónay szerint ez éppen fordítva van: minden idegen nyelv magyarra emlékeztető szavának alapgyöke magyar eredetű, hiszen a magyar a legeredetibb nyelv. A szóalakok hasonlóságára épülő elmélet kigondolója végül kijelenti: „Nem vagyok nyelvész, ahhoz sem értek, de a nyelvészek sem nagyon keresik a szavak kialakulásának folyamatát. Vajon miért?” "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Lónay Gyula

KöT - Aalapgyökök a magyar nyelvben

Borító ár
3 565 Ft
Aktuális online ár
2 852 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Lónay Gyula
ISBN
9786158060448
Egyéb szerzőség
Vértes Kornél (ill.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2017
Méret
24 cm
Kiadó
M. Kultúra K.
Cikkszám
3001032674
Alcím
alapgyökök a magyar nyelvben

Darabszám
Teljes leírás
Lónay Gyula szerint az őskorban, az emberi nyelv kialakulásakor először csupán néhány hang keletkezett, ezekkel próbálta az ősember a számára fontos jelenségeket megjelölni. Később egyszerű, rövid szavak alakultak ki, és ezekre a gyökszerű alapszavakra épült rá később a differenciált szókincs. Tehát az alapszavak rejtik magukban a szógyököket, amelyek legtermékenyebbje a „kt” hangkapcsolat, vagyis a címben megjelölt „KöT” alapgyök. A szerző olyan alaktani- etimológiai szótárat állított össze, amely e legfőbb alapgyökből és annak mintegy ötven variációjából (TK, KTy, TyK, KD, DK stb.) keletkezett majd’ ezer szót tartalmazza magyarázatokkal együtt. Például a KC variáns esetében olyan szavakat ír le, mint „kóca” (kád), „kacabajka” (derékig érő kötött ruha), „kacag”, „kacér”, „kackiás” stb. Minden szócikkben alaki hasonlóságból kiinduló rokonítást végez: például a „csuka” fordított gyökének szava a „kacsa”, eszerint pedig a halfajta a kacsa csőrére emlékeztető szájáról nyerte a nevét. A „KöT” alapgyökre vezethető vissza a „szokás” szavunk, ami szintén egyfajta kötelem; a „szoknya”, amely kötött anyagból készül; vagy éppen a „szikla”, amely keménykötésű anyag; ugyancsak e gyökre vezethető vissza a marhakereskedő jelentésű „tőzsér”, hiszen ő üzletet köt. Lónay Gyula a szótár végére illesztett Összefoglaló című áttekintésében írja le elméletét, amelynek konklúziója nem más, mint az, hogy a magyar nyelv nem jövevényszavak halmaza, hanem ősgyökök sokaságát adó eredeti nyelv, amely az évezredek során önmagát építette föl az egyetlen alapgyök variációiból. A szótár e gyökvariációk rendjében, azon belül alfabetikus sorban közli szóanyagát, a hozzájuk fűzött értelmező magyarázatokkal együtt. A szerző azzal vádolja meg az akadémiai nyelvészeket, hogy azok, ha egy idegen nyelvben magyarra emlékeztető szót találnak, azt fogadják el eredetinek, és a magyar verziót abból származó jövevényszónak tartják, míg Lónay szerint ez éppen fordítva van: minden idegen nyelv magyarra emlékeztető szavának alapgyöke magyar eredetű, hiszen a magyar a legeredetibb nyelv. A szóalakok hasonlóságára épülő elmélet kigondolója végül kijelenti: „Nem vagyok nyelvész, ahhoz sem értek, de a nyelvészek sem nagyon keresik a szavak kialakulásának folyamatát. Vajon miért?” "www.kello.hu © minden jog fenntartva"