A József Attila-díjas író, egyetemi tanár és mesekutató nagy ívű tanulmánykötetében gyűjtötte össze, amit a korábbi évek során a Kárpád-medence tradicionális mesenarratíváinak vizsgálatából a Jézus köré szerveződő történetek és hiedelmek kapcsán feltárt. A szerző arra a kérdésre kereste a választ, hogy az alapvetően keresztény parasztság körében, akik se írni, se olvasni nem tudtak, milyen Jézus-képek éltek évszázadokon át, a mesékből kirajzolódó hős alakja mennyiben mutat rokonságot az Újszövetség megváltójával. Ha pedig eltérések fedezhetők fel, akkor azt az újabb és újabb generációk mesemondóinak innovációjaként kell-e értelmezni vagy esetleg lokális hagyományról van szó, amely a kollektív vallásosságot is meghatározta. A könyv tanulmányai tehát a narratológiai vizsgálatokból, az elérhető szövegkorpusz hermeneutikai elemzéséből indulnak ki, hogy egy átfogó tipológiát, jól körül határolható mintázatot vázoljanak fel.