Csízy Katalin fordításában jelent meg a Károli Könyvek név alatt futó sorozat újabb részeként a Julianus Apostata tizenöt levelét és egy szatirikus írását magában foglaló gyűjtemény. Julianus Apostata nevével az olvasóközönség valószínűleg ritkán vagy egyáltalán nem találkozott. Pedig a későantikvitás egyik jelentős, de rövid ideig uralkodó császáról van szó. Nevét onnan kapta, hogy szakított keresztény neveltetésével, és a görög-római hagyomány és vallásosság felé fordult. 361-től datált trónra lépésekor az újplatonista filozófiát, s a misztériumvallásokat, azok közül is elsősorban a Mithrász-kultuszt részesítette előnyben. A császár nem csupán a pogány filozófiát és vallásosságot, hanem a műveltséget is magáénak tudta. A hadvezetés és államigazgatás mellett a szépirodalmat is magas szinten művelte: levelezését eleve úgy intézte, hogy azok a címzett mellett a nyilvánosságnak is szólnak. Belőlük egy művelt férfiú lép az olvasók elé, aki a görög és a római irodalomban, retorikában és filozófiában is komoly műveltségre tett szert.