Dombrádi Krisztián kötete a modern társadalom gazdasági, politikai és kulturális szereplőit vizsgálja az egyik leginnovatívabb szociológiai fogalomnak tekintett társadalmi tőke szempontjából. A szerző elméleti pozícióját két gondolkodási irány határozza meg. Az egyik Niklas Luhmann kommunikációelméleti társadalomfelfogása, melyet a relevánsnak érzett elemzési kategóriák számbavételével együtt az első fejezetben ismerhetünk meg. A második fejezet a régi-új erőforrás, a társadalmi tőke bemutatására vállalkozik, kitérve a bizalomra, mint a társadalmi tőke indikátorára, valamint a társadalmi tőke gazdasági és politikai kontextusaira. A következő fejezet a társadalmi tőke kommunikációs értelmezéseit tartalmazza, az utolsó fejezet pedig az emlékezést mint a társadalmi tőke forrását vizsgálja. A kötet mellékeltében találhatunk még egy néhány oldalas, problémafelvető szándékkal készült interjút, melyben Karácsony András, Kopp Mária és Pászka Imre válaszol a szerző feltett kérdéseire. Az irodalomjegyzéket is tartalmazó kötetet néhány alapfogalmat tisztázó melléklet zárja. A szakkönyvtáraknak ajánlott kiadványt Fürjesi Csaba alkotásainak fekete-fehér illusztrációi egészítik ki. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"