Wohl Janka (1843–1901) és Wohl Stefánia (1846–1889) írtak, fordítottak, divatlapot szerkesztettek, magyar és európai lapokban publikáltak, nemzetközi kiadóknál önálló köteteket jelentettek meg. Mindemellett évtizedeken keresztül otthonukban szalont tartottak fenn, amely magyar és külföldi értelmiségiek, művészek, politikusok, diplomaták kedvelt találkozóhelye volt. Bár Budapesten éltek és dolgoztak, munkásságuk átnyúlt az országhatárokon. A monográfia kettejük életművén keresztül bemutatja a női érvényesülés és szerepértelmezés lehetőségeit a korabeli kulturális életben. Miért érdekes ma elővenni a Wohl nővérek munkásságát? Egyrészt írásaik önértéke és sokszólamúsága miatt, másrészt azért, mert műveik, kapcsolataik, lapjaik révén jelentős szerepet játszottak a 19. század második felének szellemi életében. Pályájuk vizsgálata hozzájárul a korabeli női szerzők mozgásterének, társadalmi szerepvállalásának és irodalmi fogadtatásának jobb megértéséhez. Középosztálybeli nőkként a lapszerkesztés és a szalon hogyan segítette a testvérpár érvényesülését, a nyilvánossághoz való hozzáférését, alkotói törekvéseit? Milyen lehetőségekkel élhettek, és milyen korlátokkal kellett szembenézniük értelmiségiként és íróként? Miképpen alakult a pályájuk kortársaik – női és férfi szerzők – viszonylatában? Milyen intézményi és kulturális kereteket kínált számukra a korabeli irodalom és sajtó? Hogyan illeszkedtek ezekbe a struktúrákba, és miként alakították azokat? A könyv a testvérpár példáján keresztül a modernség és a női alkotótevékenység összefüggésére irányítja a figyelmet: arra, hogy miként formálták a nők a 19. századi magyar kultúra és nyilvánosság modern átalakulását. Mészáros Zsolt (sz. 1982) irodalom- és művészettörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti, Relikvia- és Fotótár munkatársa. Kutatásai a nőtörténethez és a divattörténethez kapcsolódnak.