A vajdasági magyarság huszadik századi története egyik legtragikusabb időszakának az 1941 és 1948 közötti időszak tekinthető. Ezen viharos eseményekkel teli évek oral history módszerrel való kutatását célozta meg egy, a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság magyar tagozata által támogatott OTKA-kutatás, melynek eredményeit egy kétkötetes munkában adta közre a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Papp Árpád szerkesztésében. Az első kötet (201614048) az 1941-44 közötti időszakra vonatkozó, újonnan gyűjtött visszaemlékezés-részleteket tartalmazta, s a 88. Ünnepi Könyvhétre most itt a folytatás, amely az 1944 és 1948 közötti időszakkal foglalkozik. Az első részben az 1944-es impériumváltást követő megtorlásokkal kapcsolatos emlékek olvashatók, területi bontásban (Szabadka és környéke; Nyugat-Bácska, a sztapári partizánok, a Krónics-palota, Tisza mente; Bánát; Sajkásvidék - gyűjtőtáborok, a papok sorsa; Német láger). A második rész emlékezései a második világháború utáni (nem) mindennapi életet mutatják be, az államosításoktól és a vagyonelkobzásoktól a földosztáson, a beszolgáltatáson és a jegyrendszeren, a hatalom helyi kiszolgálóin, az ún. kolonistákon (az elűzöttek házaiba költözőkön), Tito és Sztálin kultuszán keresztül a Goli otok nevű szigeten található börtönig. A harmadik részben hét teljes életútinterjú kapott helyet. Az egyes fejezeteket fekete-fehér fotómellékletek zárják. A kötet mutatójában megtaláljuk az adatközlők adatait, majd a kiadvány végén Landgraf Ildikó utószavát olvashatjuk, irodalomjegyzékkel kiegészítve. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"