2014 áprilisának derekán került sor a PTE BTK szervezésében arra a kétnapos színháztudományi konferenciára, amelynek keretei között a résztvevők a hiány jelenségének, jelentőségének történeti és teoretikus vonatkozásait elemezték a dráma- és színháztörténet viszonylatában. A tárgyalt kérdéskör azonban valójában jóval átfogóbb volt, hisz a hiány kapcsán olyan fogalmakról is szó esett, mint a cenzúra, a hallgatás és elhallgatás, a szöveg meghúzása és rövidítése, vagy a csonkítás - legyen szó akár mondatokról, akár alkalmanként színre vitt, testcsonkítást tartalmazó jelenetről, s az ezekhez kapcsolódó rendezői-színpadi megoldásokról, koncepciókról, a hiány sokszor igen nyomatékos üzenetértékéről. Az összetett témát az előadók (s egyben a kötetben helyet kapott tanulmányok szerzői) konkrét példák kapcsán elemzik, átfogva a nyugati színháztörténet gyakorlatilag teljes ívét az antik görög drámáktól a kortárs posztmodern darabokig. A fejezetek is ezt a kronológiai vezérszálat követik: az első részben az ókori drámáktól a kora modern európai színművekig tartó időszakból kiemelt darabok kapcsán olvashatunk a hiányról, majd olyan periódusokról esik szó, mint a 19-20. század, illetve az ezredforduló és a jelenkor drámája és színháza. Az utolsó rész hat dolgozatában az ún. "hiányzó láncszemek" (pl.: az Ivanov, a Hamlet, Weöres, vagy épp a kortárs amerikai dráma) példáján írnak a szerzők a fő témáról. A jegyzetekkel kiegészített kötet a szakközönség figyelmére számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"