Szegedi Sándor a már Csehszlovákiához csatolt Kárpátalján született 1921-ben egy jómódú zsidó családban. 1940-ben beiratkozott volna az egyetemre, de a numerus clausus rendelkezései miatt erre nem volt módja, sőt, 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. Két év múlva, 1944 telén katonaszökevény lett, Budapesten bujkált a háború végéig. Szeretett volna hazatérni szülőföldjére, ám miután Kárpátalját a Szovjetunió annektálta, lemondott e tervéről, viszont most már valóban egyetemi polgár lett. A háború után - amely számára csakugyan a fölszabadulást hozta el - nagy reményekkel, ifjonti bizakodással tekintett a jövőbe, csakhogy rövidesen kiderült, illúziókat kergetett. Churchill 1946-os fultoni beszéde után leereszkedett a vasfüggöny, elkezdődött a hidegháború korszaka. Szegedi Sándor memoárja - amelyet Bánó András stilizált és rendezett sajtó alá - voltaképp itt veszi kezdetét, éspedig azzal, mekkorát csalódott a fiatalember, amikor látta kiépülni a kommunista diktatúrát. Rá kellett ébrednie, hogy egyik diktatúrából a másikba került. Először illegális újságot akart kiadni, majd titokban olasz sógora - a budapesti olasz követség sajtóattaséja - segítségével titokban tudósításokat küldött a bécsi Ábrányi Aurélnak, aki a Szabad Európa Rádiónak is dolgozott. Szegedi Sándor anyagai rendre elhangzottak a müncheni rádióállomás műsoraiban. Csakhogy sem az olasz rokon, sem Szegedi Sándor nem sejtette, hogy a folyton új anyagokat követelő Ábrányi kettős ügynök, aki föladta budapesti ügyfeleit az ÁVH-nak. A hatóság először sógorát tartóztatta le, aki öngyilkosságot kísérelt meg, sikertelenül. 1955 szeptemberében Szegedit vették őrizetbe, ezután kezdődött meg kihallgatása: az ÁVH vallatói hét nap és hét éjjel nem hagyták pihenni - innét a memoár címe -, így végül összeroppanva bevallotta, hogy tudósításokat írt a Szabad Európa Rádiónak. A bíróság nyolc év börtönre ítélte Szegedi Sándort. A Gyűjtőfogházban raboskodva tudta meg, hogy Ábrányi Aurél árulta el. 1956 őszén, a forradalom napjaiban kiszabadult, Amerikába emigrált, és Floridában telepedett le. A szerző élete amerikai korszakát az utószóban már Bánó András foglalja össze. A képmelléklettel záródó memoár átstilizált szövegébe az eredeti emlékezés részletei, illetve korabeli dokumentumok, iratok illeszkednek. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"