Napjainkban talán kevésbé ismert az ún. „gyermekvonatok” története. Az első világháborúban független államok (Hollandia, Svájc, Svédország), valamint két győztes ország: Anglia és Belgium a háborút követően olyan akciókkal igyekezett enyhíteni a vesztes országokban, köztük Magyarországon élő családok helyzetét, hogy családok vállalták gyermekeikről való, meghatározott időre szóló gondoskodást. Sok volt ugyanis a hadiárva, s a lakosságon belül a családok nagy részét sújtotta nélkülözés. Alig volt élelmiszer, ruhanemű és tüzelő – főleg Budapesten. Ezen akciók során az idegen államokban élő befogadó családok azt vállalták, hogy egy évre befogadják, etetik, felöltöztetik és iskoláztatják a hat és tizenhárom év közötti magyar gyermekeket (elsősorban lányokat, valamint a legtöbb országban olyanokét, akiknek vallása megegyezett az övékkel).