A szerző halála után két évvel megjelent elbeszélés kötet a neves citeraművész, mesemondó és író prózájának szinte minden fontos vonását fölmutatja, mindenekelőtt vonzóan olvasmányos stílusát. Az elbeszélések cselekménye rendre a jelenkor jellemző helyzeteiből, jelenségeiből indul ki, az író voltaképpen továbbgondolja a tényeket, így jut el a tanulságokig, illetve a humanizmus egyik legfontosabb megnyilvánulásáig, a reménység kifejezéséig. A „Napos” puszta című hosszú elbeszélés a Környe mellett fekvő tanyabokor lakói életének epizódjait jeleníti meg. Az alig ötszáz lakosú településen a postaládán kívül más „közintézmény” nincs. Az itt lakók mentora Bertényi Márton tanító, aki emberségével, szelíd lelkierejével mutat példát mindenkinek, még az iszákos és időnként részegen randalírozó Köteles Daninak is. A puszta unalmát egy évben csak kétszer, tavasszal meg ősszel zavarja föl a zöld terepjárójával föltűnő Knoll Gusztáv fölvásárló, aki zöldséget, gyümölcsöt, baromfit vásárol föl a tanyasiaktól. Azonban Köteles Dani úgy gondolja, kifizetődőbb lenne, ha a termelők jó áron maguk adnák el terményüket a tatai piacon. És ki is szemeli, ki legyen a tanyabokor megbízott piacozó asszonya, éppen az a fiatal özvegyasszony, Mari, aki annyira tetszik Daninak. Csakhogy Mari apja tiltaná a részeges Danitól az asszonyt, ám a piacozás sikere megenyhíti aggódó atyai szívét, meg Dani is – a tanító hatására -- a javulás útjára lép. Az elbeszélés egy összetartó közösség önszervező és jellemformáló képességéről szól. A Suszter a kaptafánál főhőse, a jelentéktelen kis cipész egy véletlen fordulat révén belekerül a nagypolitika forgatagába, annyira, hogy ő lesz a Vezér. Így aztán régi szerelme, a hajdan kiábrándult Rózsi is visszatér hozzá. A Külvárosi fagylalt a hajléktalan gyerekek szörnyű sorsára hívja föl a figyelmet; A karácsonyi vendég a szeretet misztériumát megjelenítő példázatos történet; a kötetnek címet adó elbeszélés pedig a világ megjavításának gondolati kísérlete. Az író minden tanulságos története elbeszélésekor a szinte kézzel fogható valóságból indul ki, és műve cselekményét úgy alakítja, hogy az példázatossá emelkedik, sokat mondóvá kerekedik, miközben a lineáris történet epikuma mindvégig megőrzi olvasmányosságát. Szereplői ugyanakkor többnyire típusokat, eszméket, erényeket, jellemvonásokat testesítenek meg, ilyen módon szemléltetik az író világjobbító, erkölcsnemesítő mondanivalóját.