Sokadik alkalommal jelenik meg Villon balladagyűjteménye. Feltehetően ez a Villon-magyarítás az egyik legsikeresebb magyar műfordításkönyv - ha egyáltalán műfordításnak lehet nevezni. Faludy György ugyanis – mint nemegyszer maga szögezte le – nem műfordítást készített, legalábbis nem a szónak abban az értelmében, ahogy a magyar szellemi életben ez kodifikálódott. Maszknak, álarcnak használta a középkori csavargó zsenit, és saját mondanivalóját, saját verseit rejtette a maskara mögé. A konzervatív magyar társadalommal kívánt szembeszállni az így megragadott attitűddel, más kérdés, hogy a közönség végül is megtévesztetik ezzel az interpretációval; igaz, az „irodalmi hitelről”, a muzeális szempontokról a modern irodalomnak ma már más felfogása van. Tény viszont, hogy a Villon-vita, a műfordítás körüli csatározás a pályatársak (Vas István, Devecseri és mások) számára adtak alkalmat műfordítói elveik, etikájuk tisztázására, álláspontjuk megfogalmazására. A kötetet a szerző első, 1937-es és 33., 1988-as kiadásához írt utószavai zárják. Beszerzése a korábbi kiadások meglétének fényében ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"