Tóthárpád Ferenc válogatott és új verseket tartalmazó, igényesen illusztrált kötete két részből áll. A Ketten című összeállítás klasszikus formavilágot idéző verseiből egy életút rajza bontakozik ki, pontosabban egy élettapasztalat megannyi fontos, értékes mozzanata. A versek egója az élet hívó szavára hallgat, mint mondja: „Valaki hí engem, valaki hí, / próbára tesz, kicsit játszik velem. / Leszel-e majd igazi szerelmesem?” (Valaki hí). Úgy érzi, maga a Sors játszik vele; egyszer csábítja, másszor becsapja (Lehet), de az új tavaszok mindig új lendületet, friss életkedvet hoznak (Újra tavasz, újra nyár). Tóthárpád Ferenc lírai alanya sokszor tétova, bizonytalan, tépelődő alkat, talán innét is adódik, hogy a megszólalásaihoz a jeles költőelődök gondolatait, motívumait, toposzait veszi kölcsön – Adytól Weöres Sándorig, Tóth Árpádtól Szabó Lőrincig, Buda Ferenctől Lator Lászlóig ér a megidézett lírikusok sora.