Rajnai László kiadatlan naplójegyzeteit közli ez a kötet. Az 1978 és 1996 között készült feljegyzéseket három írás egészíti ki. Az Önéletrajz, mely a szerző asztrológiai ismereteiről árulkodik, a Levél egy fiatal humanistához, mely a szerző Itália iránti vonzó- dásának, az antik műveltség, a klasszikus értékek iránti elkötelezettségének ad hangot, végül az Értekezés a módszerről, melyben az irodalom- történet-írás módszeréről és az esszéről értekezik. A Fekete könyv maga nem szokványos napló, gyakran rövid, szentenciaszerű gondolatforgácsok, gyakran kisesszévé terebélyesedő jegyzetek sora. Rajnai László - amint a kötethez írt utószavában Szirtes Gábor fogalmaz - 'sajátos műfajú, szellemi, bölcseleti naplófeljegyzéseket hagyott maga után, melyek nem a feljegyzések rendszerességével jellemezhetőek, hanem egy en- ciklopédikus műveltségű kritikus és esztéta töprengéseivel evilági dolgokról, szellemi kalandozásaival az emberiség kultúrtörténetének gyakran rejtélyes jelenségei között, meditatív elmélkedéseivel alapvető, ám mindmáig ?megoldatlan? ontológiai, filozófiai, irodalmi vagy éppen esztétikai kérdésekről.' A néhány éve elhunyt, rigorózus magányban alkotó szerző szinte a névtelenség homályában, a publikáció lehetőségétől megfosztva írta rendkívüli műveltségről, parázs kritikai érzékről, művészi beleélő képességről árulkodó műveit - kritikáit, esszéit, monográfiáit -, melyek közül csupán három látott napvilágot könyv alakban a halálát megelőző és követő néhány évben. Most megjelent naplója - akárcsak említett művei - minden bizonnyal tovább árnyalják majd a Rajnai Lászlóról már eddig kialakult képet.