Ismét színvonalas esszékötettel jelentkezik Szilágyi András költő, filozófus, tudatosan folytatva a Képhántás (201002050) című tanulmánygyűjteményében megkezdett munkát: követni a mindeddig méltatlanul kevés figyelmet kapott dél-alföldi régió, közelebbről a szülőváros, Békéscsaba művészeti életének alakulását. Jelen esetben a 2000 és 2010 között napilapok kulturális rovataiban, és folyóiratokban publikált írásaiból válogatva kapunk képet nemcsak a kortárs alkotók életművéről, de nagyobb összefüggéseket tekintve filozófiai mélységekig hatolva olyan elemzéseket olvashatunk, amelyek a műkritika, a művészettörténet legfontosabb jelen problémáit érintik. Az öt nagyobb főfejezetre bontott könyvön végigvonul az első rész (Alkotói életművek vizuális szellemterében) tematikája, vagyis az egyes művészek pályájából kibontott tanulságok megfogalmazása. Sok alkotó, mint Szentmihályi Péter, Lóránt János Demeter vagy Mengyán András munkássága úgy tűnik a szerző számára állandó témát jelent, míg a többi, legalább két tucatnyi festő, szobrász, képző- és iparművész újdonságot jelent Szilágyi András kritikusi palettáján. A sajnos csak fekete-fehér illusztrációkkal, valamint jegyzetekkel kísért, megjelenésében is nívós kötetben helyet kaptak az emlékkiállítások (Marc Chagall- kiállítás a budapesti Zsidó Múzeumban; Patay László életműve; Vinkler Lászlóról írt tanulmány: A festő, aki felment az Olümposz hegyére; Szőnyi István és körének kiállítása stb.) kapcsán írt gondolatok, valamint a harminckettedik és harmincharmadik Alföldi Tárlat méltatása is. Az utolsó rész fajsúlyos tanulmányai Gadamer (Műmegértés egybeolvadó horizontjai) és Kant esztétikai szemléletét boncolgatják. A hazai művészeti élet és a műkritika általános kérdései iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlható tanulmánykötet nemcsak a helyi gyűjtemények polcaira kívánkozik.