Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
Teljes leírás
A szerző tudománytörténeti munkájával nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy fölmérje az 1918-1991 közötti szovjet természettudomány – azon belül a fizika és a fizikai kémia – nagyjainak pályáját és tudományos munkásságát, hogy e tudománytörténeti nézőpontú portrék segítségével mutassa be, miként használta föl eredményeiket a Szovjetunió vezetése a maga politikai-birodalmi céljaira. Az 1930-as évek elejétől a Szovjetunióban kivételezett helyzetbe kerültek a fizikusok és kémikusok, hiszen az ő fölfedezéseik csaknem közvetlenül hasznosulhattak a gazdaságban és főként a fegyverkezésben. (Más tudományágak, mint pl. a biológia vagy a pszichológia kifejezetten tiltott területek voltak.) Hargittai István három tudományág, a nukleáris fizika, az alacsony hőmérsékletű fizika és a fizikai kémia tizenkét tudósának teljesség igényű pályaképét rajzolja föl úgy, hogy a tudósportrék fókuszában azt vizsgálja, hogy eredményeiket miként hasznosította a sztálini birodalmi politika a fegyverkezésre. A nukleáris fizikusok sorában portrét ad Igor Tammról, aki 1958-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kapott. Megismertet a „szovjet Prométheusznak” nevezett Jakov Zeldovicssal és a talán legismertebb atomtudóssal, Andrej Szaharovval, akit polgárjogi harcosként ismert meg a világ. Az alacsony hőfokú fizikával foglalkozó tudósok kicsiny panteonját Pjotr Kapica, Lev Landau, Vitalij Ginzburg és Alekszej Abrikoszov alkotja. A kémikusok ötfős patinás névsora a láncreakció kutatójával, Nyikolaj Szemjonovval kezdődik és a kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező Alekszandr Nyeszmejanovval zárul. A szerző – miközben a tudósok eredményeit alaposan, de közérthetően, ismeretterjesztő stílusban mutatja be, aközben – arra is kitér, hogy e tudósok munkásságát miként befolyásolta az aktuális szovjet hatalmi érdek, miként ösztönözte a fegyverkezés célja vagy éppen mi módon korlátozta (pl. az 1950-es évek elején a szovjet tudományos életet megtizedelő antiszemita kampány). A személyi kislexikonnal, névmutatóval, bibliográfiával kiegészített és dokumentumfotók sokaságával illusztrált tudománytörténeti ismeretterjesztő kötetnek egyaránt helye van a tudománytörténeti és a politikatörténeti gyűjteményekben. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Hargittai István (1941-)

Eltemetett dicsőség

Aktuális online ár
1 680 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Hargittai István (1941-)
ISBN
9789630594254, 9789630594257
Egyéb szerzőség
Silberer Vera (ford.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
cop. 2014
Méret
24 cm
Kiadó
Akad. K.
Cikkszám
3000231390
Alcím
avagy hogyan tették a szovjet tudósok szuperhatalommá a Szovjetuniót

Darabszám
Teljes leírás
A szerző tudománytörténeti munkájával nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy fölmérje az 1918-1991 közötti szovjet természettudomány – azon belül a fizika és a fizikai kémia – nagyjainak pályáját és tudományos munkásságát, hogy e tudománytörténeti nézőpontú portrék segítségével mutassa be, miként használta föl eredményeiket a Szovjetunió vezetése a maga politikai-birodalmi céljaira. Az 1930-as évek elejétől a Szovjetunióban kivételezett helyzetbe kerültek a fizikusok és kémikusok, hiszen az ő fölfedezéseik csaknem közvetlenül hasznosulhattak a gazdaságban és főként a fegyverkezésben. (Más tudományágak, mint pl. a biológia vagy a pszichológia kifejezetten tiltott területek voltak.) Hargittai István három tudományág, a nukleáris fizika, az alacsony hőmérsékletű fizika és a fizikai kémia tizenkét tudósának teljesség igényű pályaképét rajzolja föl úgy, hogy a tudósportrék fókuszában azt vizsgálja, hogy eredményeiket miként hasznosította a sztálini birodalmi politika a fegyverkezésre. A nukleáris fizikusok sorában portrét ad Igor Tammról, aki 1958-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kapott. Megismertet a „szovjet Prométheusznak” nevezett Jakov Zeldovicssal és a talán legismertebb atomtudóssal, Andrej Szaharovval, akit polgárjogi harcosként ismert meg a világ. Az alacsony hőfokú fizikával foglalkozó tudósok kicsiny panteonját Pjotr Kapica, Lev Landau, Vitalij Ginzburg és Alekszej Abrikoszov alkotja. A kémikusok ötfős patinás névsora a láncreakció kutatójával, Nyikolaj Szemjonovval kezdődik és a kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező Alekszandr Nyeszmejanovval zárul. A szerző – miközben a tudósok eredményeit alaposan, de közérthetően, ismeretterjesztő stílusban mutatja be, aközben – arra is kitér, hogy e tudósok munkásságát miként befolyásolta az aktuális szovjet hatalmi érdek, miként ösztönözte a fegyverkezés célja vagy éppen mi módon korlátozta (pl. az 1950-es évek elején a szovjet tudományos életet megtizedelő antiszemita kampány). A személyi kislexikonnal, névmutatóval, bibliográfiával kiegészített és dokumentumfotók sokaságával illusztrált tudománytörténeti ismeretterjesztő kötetnek egyaránt helye van a tudománytörténeti és a politikatörténeti gyűjteményekben. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"