Kovács K. Zoltán válogatott írásainak posztumusz kiadású gyűjteménye joggal viseli a címét, hiszen a szerző egész életét csakugyan a kereszténydemokrácia eszméjének szentelte. 1947-ben ő volt a Demokrata Néppárt parlamenti frakciójának legfiatalabb tagja, egyben mezőgazdasági referense, majd titkára. 1949-ben Nyugatra távozott, kezdetben Barankovics István titkára volt, később Münchenben – Zoltán Károly néven – a Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozott, és szinte minden emigráns kereszténydemokrata szervezetben és megmozdulásban részt vett. 44 év emigráció után, 1987-ben tért haza, részt vett a KDNP újjászervezésében, és – ahogy a kötet bevezetésében olvasható – csak munkát kért a párttól, rangot, posztot és fizetést nem. A kötetbe beválogatott írások fejezetekbe osztása csak részben követi a szerző életútjának állomásait, mert történeti témák és szakterületek rendjét is mutatja. Az első részbe kerültek azok a politikatörténeti cikkei, amelyek az európai és a hazai keresztényszociális eszmék és mozgalmak históriáját és jeles alakjait – mint Giesswein Sándor, Nagy Töhötöm, Farkas György, Varga László, Keresztes Sándor -- örökítik meg (Előzmények). A második részben találhatók a II. világháború után megalakult Demokrata Néppárt működésének rövid korszakát (1944-1949) fölidéző írások (A Demokrata Néppárt története). Ezt követi az emigrációban élő kereszténydemokraták munkáját megörökítő dolgozatok sora (Kereszténydemokrata sorsok az emigráció világában), valamint ama publikációi, amelyek a magyar kereszténydemokrácia kiemelkedő alakjának, Barankovics Istvánnak (1906-1974) állítanak emléket (Írások Barankovics Istvánról). Noha Kovács K. Zoltán Barankovics titkára volt, így közeli, személyes kapcsolatban álltak, az írások a nagy politikus és gondolkodó eszméiről árulnak el legtöbbet, például arról, hogy politikai nagyságának négy tényezője volt: korszerű európaisága, az egyesületek, mozgalmak szabad működésének pártolása, a műveltség jelentőségének elismerése és a szociális igazságosság eszméjének következetes képviselete. Ugyancsak az emigrációban töltött évtizedek históriájához tartozik a magyar ’56 történetének külföldről való szoros nyomon követése (’56 kívülről nézve). Az időrendi részek után az utolsó két fejezet (Ember és társadalom; Egy agrárpolitikus elmélkedései) a szakpolitikus megnyilatkozásait tükrözi: társadalomszemléletét és az agrárgazdaságról vallott alapvető nézeteit. A kötethez négy előszó és egy pályaképet adó utószó, valamint személynév mutató tartozik. Az ilyen módon kiegészített cikk- és tanulmányválogatás teljes képet ad Kovács K. Zoltán idehaza alig ismert, ám annál jelentősebb politikusi munkásságáról, ezzel összefüggően a magyar kereszténydemokrácia több mint hat évtizedes történetéről. A kiadvány a magyar politikatörténet eminens forrása.