Egy hazánkban kevéssé ismert orosz gondolkodó és filozófus kritikai munkáját jelentette meg az Osiris Kiadó. A jelen kötetben Vaszilij Rozanov kísérletet tesz Dosztojevszkij utolsó nagyrégénye, A Karamazov testvérek egy epizódjának, az önállóan is olvasható, A nagy inkvizítor legendájának kritikai elemzésére. A szöveg eredetileg 1906-ban jelent meg, azonban a forradalmat követően Rozanov művei és gondolatai, egy-két kivételtől eltekintve, feledésbe merültek. Pedig a jeles irodalmár az orosz szimbolizmus vezető alakjaival ápolt jó kapcsolatot, a kortársak is elismerően nyilatkoztak róla. Gondolatiságát a kereszténység, az egyén szabadsága, a felszabadult szexualitás propagálása és megélése, erős apolitikus, sőt politikaellenes magatartás, valamint az orosz néplélek szinte naiv tisztelete jellemezte. Ezt akár eklektikusnak is mondhatnánk, ám az ideológiák által uralt diskurzusok előtt egy szabad szellem kacérkodhatott akár ilyen heterogén eszmékkel is egy időben.