Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Deuterokanonikus (másodlagosan a Bibliához tartozónak elismert) bibliai könyvek fogalmán a szakirodalom azokat az iratokat érti, amelyek a Septuaginta (az Ószövetség legrégibb, héberről görögre történt fordítása, 70 rabbi párhuzamos munkája az i. e. 3. században) létrejöttekor kerültek a Bibliába, majd a katolikus kánonba (Tridenti zsinat, 1546) Hieronymus (Szent Jeromos) Vulgata fordítása révén. A zsidók és protestánsok által egyaránt apokrifeknek (kétes eredetűnek, pontosabban „elrejtett”-nek, amelyeknek tartalma nem mindenki számára ajánlatos, vagy az üldöztetések idején megóvandóknak) tekintett iratok a Tóbit, Judit, Bárúk könyve; Salamon bölcsessége; Jézus, Sirák fia, Jeremiás levele; Makkabeusok két könyve; Zsuzsanna és a vének; Bél és a sárkány. Mellesleg megjegyezzük, hogy a protestánsok ezek mellett ugyancsak apokrifnek nevezik az ún. pszeudoepigráf, vagyis álnéven írt műveket is: Manassé imája, Ezsdrás harmadik és negyedik könyve, Salamon zsoltárai vagy a Makkabeusok harmadik és negyedik könyve. A reformáció hatására valamennyi kikerült a Szentírásból, mondván, e könyvek nem ihletettek, tehát nem alapulhat rájuk egyházi tanítás vagy tantétel.

Deuterokanonikus bibliai könyvek magyarázó jegyzetekkel

Borító ár
5 900 Ft
Aktuális online ár
4 425 Ft
Termék részletes adatai
ISBN
9789635585311
Egyéb szerzőség
Pecsuk Ottó (1974-) (szerk.);Magyar Bibliatársulat. Szöveggondozó Bizottság (szerk.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2023
Méret
294 o.
Kiadó
Kálvin
Cikkszám
3001078466
Alcím
fordítás a Septuaginta alapján magyarázó jegyzetekkel

Darabszám
Teljes leírás
Deuterokanonikus (másodlagosan a Bibliához tartozónak elismert) bibliai könyvek fogalmán a szakirodalom azokat az iratokat érti, amelyek a Septuaginta (az Ószövetség legrégibb, héberről görögre történt fordítása, 70 rabbi párhuzamos munkája az i. e. 3. században) létrejöttekor kerültek a Bibliába, majd a katolikus kánonba (Tridenti zsinat, 1546) Hieronymus (Szent Jeromos) Vulgata fordítása révén. A zsidók és protestánsok által egyaránt apokrifeknek (kétes eredetűnek, pontosabban „elrejtett”-nek, amelyeknek tartalma nem mindenki számára ajánlatos, vagy az üldöztetések idején megóvandóknak) tekintett iratok a Tóbit, Judit, Bárúk könyve; Salamon bölcsessége; Jézus, Sirák fia, Jeremiás levele; Makkabeusok két könyve; Zsuzsanna és a vének; Bél és a sárkány. Mellesleg megjegyezzük, hogy a protestánsok ezek mellett ugyancsak apokrifnek nevezik az ún. pszeudoepigráf, vagyis álnéven írt műveket is: Manassé imája, Ezsdrás harmadik és negyedik könyve, Salamon zsoltárai vagy a Makkabeusok harmadik és negyedik könyve. A reformáció hatására valamennyi kikerült a Szentírásból, mondván, e könyvek nem ihletettek, tehát nem alapulhat rájuk egyházi tanítás vagy tantétel.