Találó elnevezés a rakkolós angol foci jellemzésére a humorral teli könyveiről ismert angol sportújságíró, Michael Cox legújabb kötetének címe: Daráló. A kilencvenes évek elején – szurkolói viselkedésének köszönhetően – az európai kupaszereplésektől öt évre eltiltott angol futball a legsötétebb napjait élte. A szigetország labdarúgása akkoriban a keménységről, az ütközésekről és a sérülésekről szólt: az erő fontosabb volt a gyorsaságnál, az agressziót pedig többre becsülték az észnél. A robusztus középpályásoké és a kőkemény védőké volt a világ, akik bátran belevetették magukat a „darálóba”. A hátvédekre és fedezetekre építő 4–4–2 volt a divatos felállás, és alig lépett pályára olyan csapat, amely új taktikákkal mert volna kísérletezni. Aztán egyik napról a másikra minden megváltozott. Az 1992-ben létrehozott Premier League indulása egybeesett az egész futballvilágot megrengető szabályváltozással: a hazaadás tiltásával. A védők egyszeriben elveszítették addigi biztos menekülőútjukat, a kapusoknak pedig a labdakezelés új módszereit kellett megtanulniuk, és ettől megváltozott a játék ritmusa.