Az erdélyi születésű, ám évtizedek óta Madridban élő költő a neoavantgárd jeles alkotója, az avantgárd alanyiság képviselője, akinek „lajstromozó”, nominatív versbeszéde a számvetés higgadtságát vagy épp visszafogott feszültségét tükrözi. Filozofikus hajlama a szenvtelen katalogizálás objektivitásával párosul, ezt a statikus kettősséget dinamizálja az asszociációkra épülő szövegezés. Sabin Mureşan elősorolja, számba veszi a világ általa meglátott részleteit, de ezeket pusztán jelzi, rögzíti, nem írja le, nem ábrázolja, hanem újabb, más elemekkel hozza összefüggésbe; gondolattársításokkal kapcsol össze sokszor egymástól nagyon távol eső látványokat, jelenségeket, képzeteket.