„Capella reginalis." - A veszprémi püspökség a középkorban

A Veszprémi Érseki Főiskolán 2020. augusztus 27-én rendezett konferencia előadásait szerkesztette kötetbe Karlinszky Balázs igazgató és Varga Tibor László, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár levéltárosai A veszprémi egyházmegye múltjából című könyvsorozat keretében. Amikor 1552-ben az oszmánok elfoglalták Veszprémet, az 1009-ben már biztosan létező, fél évezredes középkori veszprémi egyházmegye működése is véget ért. A törökök ezzel ugyanis nemcsak a dunántúli végvárvonal egyik erősségét vehették birtokukba, hanem az egyik legkorábbi alapítású magyar püspökség központját is. Az egyházmegye (Archidioecesis Vesprimiensis) a Dráva vonalától a Dunáig, Esztergom-Vácig terjedt, amin ma kb. öt megye (természetesen Veszprém, Zala, Somogy, Fejér és Pest megye fele) osztozik, magába foglalva Veszprém városán kívül az egykori Csurgót, Kanizsát, Egerszeget, Székesfehérvárt és Budát is. Páratlan sűrűségű plébánia- és szerzetesrendi hálózatával lefedte a keresztény Dunántúl legnagyobb részét, püspökei meghatározó alakjai voltak nem csak királyné-koronázó joguknál fogva a középkori Magyar Királyság kormányzatának, az egyházmegye székhelye pedig szellemi javaival, épített és művészi kincseivel a hazai kultúrtörténet meghatározó tényezőjének számított.